Piknikezni a törvény betűje szerint csak az erre kijelölt helyeken lehet. Áldott szerencse, hogy nem vésték kőbe a honatyák, hogy a szerkesztőségi gyűlés csak négy fal között, íróasztalon könyökölve lehet túlélni.

Ez a nem létező jogszabály és a napsütés inspirálta azt a remek ötletet, hogy a pénteki gyűlés legyen zöld.

A főnök javasolta, mi rábólintottunk: adjuk össze a kellemest a hasznossal, párosítsuk a munkát a szórakozással és pénteken a zöldben gyűljünk, megbeszélés és miccssütés apropóján térképezzük fel a környék legális piknikező helyeit. Sütnivalót is teszteltünk.

Ufók a zetelaki gátnál

12.30-kor megpattantunk a szerkesztőségből – meg sem álltunk a zetelaki gátig. Előtte azonban megvásároltuk az enni- és tűzrevalót a Kauflandban.

A csapat egy része úgy gondolta, hogy az íróasztal a biztos támasz a hétvégére való lelki felkészülésben, úgyhogy útközben felvettük Ufót és családját, akik pótmiccsel örvendeztettek meg a zetelaki Kastély nevezetű mészárszékből.

Ufóék szerint itt igazi húst árulnak, helyben vágják a miccs nevű állatot, mely darálva, fűszerezve és kis kolbászkákká formázva születik, csak meg kell vásárolnunk.

Hozzávalók és mi folyik itt?

Mi sem mentünk üres kézzel: mivel nem tudtunk e zetelaki faj létezéséről, a város harmadik körforgalmánál található szupermarketben bevásároltunk. Dobozos miccset, ásványvizet, műanyag poharakat és tányérokat (újra fogjuk hasznosítani őket), mustárt, kenyeret, fogpiszkálót, kést, valamint sárgadinnyét tettünk a kosárba.

A zetelaki víztározónál balra fordultunk Varság irányába, aztán jobbra kanyarodtunk. Itt egy szép tisztásra leltünk. Időjárási szempontból tökéletes helyszínt választottunk: a közepén a nap sütött, a szélén a fák árnyékoztak, a bal oldalon patak csordogált, melyben kezet és lábat lehetett mosni, dinnyét hűteni, és a gyerekkel órákon át köveket dobálni.

Egy gondos turista előd jóvoltából, aki ecsetét a vízben hagyta, a vízzel festést is ki lehetett próbálni a nagyobb köveken. Tehát e természeti jelenség egyszerre töltötte be a mosdó, a hűtőszekrény, játszótér és alkotó műhely szerepét. Csodálatos.

Némelyek még más funkcionalitást is láttak benne, jelzésképpen alig használt vécépapírjukat a zöld gondolkodás jegyében az utód turistákra hagyták. Vagyis ránk.

Miccsütés

A helyszín feltérképezése után kiválasztottunk egy árnyékos tűzhelyet, majd a fiúk a szomszéd tűzhelytől áthordták a rőzsét, a lányok leterítették Ufóék pokrócát, és onnan dicsérték a szakértelmet.

További képekért ide kattanj!

Előkerült a Ziarul Financiar, melyet egy szál gyufával lángra lobbantott a főnök. Fújta, legyezte, majd beszalonnázta a rácsot, az ehhez használt szalonnát előételként szolidaritásból elfogyasztottuk, mert a gyerek éhes volt. Mind a négy.

A kétféle miccset Robi szisztematikusan a rácsra helyezte, amit mi nem néztünk jó szemmel, ugyanis a rendszer lényege körülbelül a következő volt: 3 kauflandos – 3 kastélyos, 2 kauflandos – 2 kastélyos, 1 kauflandos – 1 kastélyos, és a maradék összevissza.

Teszteredmények:

Ennek következtében kóstoláskor csak találgatni tudtuk, hogy mit eszünk. Kezdetben a kolbászkák méretéről és formájáról próbáltuk beazonosítani a származási helyet: a kauflandos miccs formásabb volt, mivel dobozban tárolják, a zacskóban szállított Kastély-termék jelentősen veszített alakjából, miután egy kutya megjelent, és ijedtünkben tíz méterről a csomagtartóba dobtuk. Nem a kutyát, a miccset.

A kezdetben rózsaszínes kauflandos miccs barnás árnyalatot öltött a parázstól, ahogy az már a sülő miccsek esetében szokás. Falusi rokona, mely kezdettől fogva rusztikus barnás árnyalatban játszott, hő és füst, valamint a szorgos forgatás hatására ugyancsak sötétebb barnás külsőre váltott.

A papírforma szerint marha és disznó keverékéből készült kauflandos miccs szódaporosabb ízű, harapásra felfújt hatást keltő, belső színvilágra világosabb, míg a parasztmiccs fűszeresebb ízű, sötétebb és kevésbé felfújt, tömörebb, gumisabb állagú volt. A Bunica mustár mindkettőnek jót tett, bár inkább csak egyszeri használatra ajánljuk: meg lehet kóstolni, de nem fogunk rászokni.

Locsi, kávé, sör, budi

Munka után szabadidős tevékenységet engedélyezett a főnökség. Mialatt a vezérigazgató felfalta a maradék miccset, a társaság két részre oszlott. A vízpártiak a vízpartit találták megfelelőnek a hűsöléshez, ezért fürdőruhát öltöttek, és megmártóztak a tóban. Kellemesnek találták a vizet, a kultúrapártiak a közelben felfedezett vendéglátóipari egységet látogatták, ahol kulturált vécét is találni, papírról gondoskodjunk magunk.

A szórakozást a desszert elfogyasztása követi, a sárgadinnyét élvezettel fogyasztjuk az árnyékban.

A vissza-visszatérő kóbor ebek hűlt tűzhelyet és üres tálat leltek, származásától, árától, ízétől és színétől függetlenül minden miccset elfogyasztottunk.

Társaságban nem szenvedünk hiányt, időközben szomszédaink is lettek, akik teljes tengerparti felszereléssel, strandlabdával, napernyővel, egy autóval, két gyerekkel rendezkedtek be a közelben.

Nyalás hazafelé

Kijelölt kukát nem találtunk, ezért a szemetet összecsomagoltuk, hazahoztuk és a szerki takarítóbrigádját boldogítottuk vele. Fölösleges táblákkal nem zavarják össze a turistákat, tájékozódási képességünk fejlesztéseképp mindent magunktól kellett megtalálnunk, és azóta sem tudjuk, hogy törvényesen piknikeztünk-e vagy a következő hétvégén rács mögött gyűlésezünk-e.

Gondoltuk, hogy benézünk a polgármesteri hivatalba érdeklődni, de aztán visszafogtuk magunkban az újságírót. Épeszű turista nem megy a hivatalba, mielőtt felüti a rácsot a zöldben, hogy megkérdezze, hol szabad.

Az idei legszórakoztatóbb pénteki gyűlés megkoronázásaként a keményfalvi gyárnál fagyit fogyasztottunk kevés poröntettel a közeli kőbánya jóvoltából.