Tíz óra után pár perccel érkezünk a családdal a Kaufland parkolójába, hogy megnézzük, tényleg eljöttek-e a Facebook-on erre az időpontra beharangozott eseményre a románok. Nagytakarítást terveztünk mára, míg a függönyök áznak, két legyet ütünk egy csapásra, így legalább nem kell főzni a felfordult lakásban.

Gyanús csend csíp fülön, ahogy a Kis Szent Teréz templom előtt elhaladtunk. Kolozsvári és bukaresti december elsejei emlékeink után úgy képzeltük, hogy népviseletbe öltözve, buszokkal és lăutárokkal jönnek, s már javában hóráznak a kocsik között az egyesülést ünnepelők, mire odaérünk.

A méltóságteljes, kegyelet-leróvó magyar ünnepek után ez a hórás, koccintós dolog annak idején eléggé sokkolt, de egyszersmind fel is vidított. Hát tánccal is lehet ünnepelni!

Most azonban csalódnunk kellett,

mert semmi buli nem volt. Az emberek, mint eső után aszfaltra tévedt csigák. A bevásárlókocsik mögül kicsit sandán néznek egymásra, románok és magyarok egyaránt.

A helyi rendőrség autója félórán belül kétszer is megfordul a parkolóban. Ezen kívül csak az jelzi a különleges napot, hogy az üzlet bejárata fölött az uniós csillagok mellett a román nemzeti zászló lobog.

A grillező melletti asztaloknál egy férfi tanít két kislányt románul. Da igen, nu nem – mondja. Kiderült, nem a Mici la Odorhei esemény miatt jött el, hanem a Kaufland átrendezésén dolgozik, és épp miccset tízóraizik. A kislányok sem az ő gyerekei, csak együtt miccseznek.

Ingyen miccs nincs

A sorban állva is román szót hallunk. Egy anya és lánya nevetgélnek. Azt mondják, hogy ők az esemény miatt jöttek, de lehet, hogy nem itt tartják, hanem „acolo, la potcoavă", azaz a Patkóban.

Ingyen miccset reméltek, de inkább megveszik itt, „ezt legalább ismerjük, biztos, hogy jó". Szerintük a nyári videós történetben mindkét fél hibás volt, de azt már nem tudjuk megkérdezni, hogy miért gondolják így, mert sürgősen el kell dönteniük, hogy ketchuppal vagy mustárral kérik-e az ennivalót.

Sorra kerülünk mi is. Az eladó nénit kérdezzük. Ő nem is tudott erről az eseményről, de a főnöknő azt mondta, bármi van, hívják. Eddig semmi nem történt, szerinte nem is fog, mert „Eddig is mindenkit kiszolgáltunk, ha magyar volt, ha román, ha angol, ha német. Még a némákat is. Én nem tudom, hogy is történhetett az meg a nyáron, akkor pont szabadságon voltam, s szegény kislány helyettesített".

Ropogós a széle

Meg kell hagyni, az ünnepi miccs különösen jól sikerült, lehet, hogy méretre kisebb, de ropogós a széle, jól át van sülve, s mi pont úgy szeretjük. Bevásárlás után – vigyázat, tömeg van, és szűkebbek lettek az új Kauflandban a sorok –, szeretnénk még pár fotót készíteni arról, hogy nem történik semmi.

Előbb egy bácsi szólít meg, hogy nem szabad a Kaufland udvarán sem fényképezni, de azért kicsit arrébb megpróbálkozunk. A lesifotózással nincs szerencsénk, Maros jelzésű terepjáró gördül be a parkolóba, és a kiszálló biztonsági őr épp felénk tart.

„Miért fotózunk? Itt nem szabad fényképezni. Menjünk, beszélgetni az igazgató úrral!"– mondja tört magyarsággal határozottan. Helyes, a botrány során úgysem sikerült sem telefonon, sem személyesen elérnünk egyszer sem, az nem árt, ha megismerkedünk.

El akarják felejteni

Az üzletvezető nagyon kedves román fiatalember. Szépen megkér, ne fényképezzünk, mert ők a Kaufland részéről próbálják elfelejteni a miccses videóval kapcsolatos dolgokat, se jót, se rosszat nem szeretnének megjelentetni magukról.

Jót azért nem, mert akkor a rosszindulatú emberek úgy értelmezik, hogy a kauflandosok megrendelték a megjelenéseket. Mondom, én ebből mindenképp írok egy cikket, a cikkhez kell legalább egy fotó, és ha nem jelenhet meg aktuális kép, akkor kénytelen leszek betenni egy képernyőfotót a miccses videóból, amit el akarnak felejteni. Kiegyezünk abban, hogy készíthetek egy képet, de olyat, amin nem látszik a Kaufland logó.

A zászlók eddig nem voltak kitéve – jegyzem meg. A válasz az, hogy december 1-jén ki kell tűzni. Benne van a törvényben, az Alkotmányban. – Nem csak a közintézményeknek kötelező? – kérdezek újból. Hát mi is közterületen, nyilvános helyen vagyunk – hangzik a terelő válasz.

A törvény egyébként a közintézményeknek kötelező módon előírja a zászló kihelyezését, magán- és jogi személyek is kitehetik opcionálisan, viszont a magánszférát erre kötelezni csak a helyi hatóságok tudják olyankor, amikor ünnepségek zajlanak a helyszínen.

A Kaufland nem közterület, mert ha az lenne, akkor szabadna fényképezni, és nem is valószínű, hogy az udvarhelyi hatóságok épp ma, épp ott akartak ott ünnepséget rendezni, tehát önként tette ki a zászlót a cég.

Az éhes milicistával elbeszélgettek

„Behívtuk és megbeszéltük a dolgokat a film készítőjével. Másképp intéztük el" – válaszolja arra a kérdésünkre, hogy beperelték-e a Militianul vlog szerkesztőjét. Az eladó lánnyal nem történt semmi, továbbra is alkalmazottjuk, hiszen semmi olyat nem cselekedett, amivel a cég szabályait áthágta volna – tudjuk meg.

„Ő többször elmondta, miért nem szolgálhatja ki az urat. Ha nem akarta megérteni, nincs, amit csináljunk. Mit tehetett volna az eladó? Felírja füzetbe a vásárlást, ha nem működik a pénztár?" – tette fel a kérdést az üzletvezető.

„A vlogger egy konkrét céllal érkezett ide, valamit be akart bizonyítani, és meg is tette, ha nem is a legtisztességesebb eszközökkel. Úgy akarta beállítani a dolgokat, hogy itt a románok éhen halnak. Én féléve vagyok itt, Brassóból jöttem, és még ilyen problémám nem volt" – mondja nevetve.

„Én '66 óta vagyok itt, és nekem sem volt semmi bajom" – teszi hozzá a bácsi, aki először megszólított, hogy ne fényképezzek.

„Mindannyian itt élünk, együtt kell élnünk, az egy dolog, hogy két külön nyelvet beszélünk. Nekünk nem az a célunk, hogy bárkit is magunkra haragítsunk, hanem az, hogy mindenkit kiszolgáljunk" – folytatja az üzletvezető.

Ha már ott voltunk, és ilyen jól elbeszélgettünk, egy közérdekű és hasznos információt is sikerült az illetékestől szereznünk: január 14-én lesz a folytonos átrendezésnek vége, akkorra van beütemezve a 10. évforduló alkalmából átalakított Kaufland ünnepélyes felavatása.

Addig is vásároljanak keveset, és olvassanak Wittgensteint. Az új énünk meg kimossa a függönyöket.