Egy autó születését nagyban befolyásolja az, hogy majd kinek, hol és mikor szeretnék elpasszolni az egy tonna feletti acél-, műanyag- és gumiegyveleget.

A helyzeten csak ronthat az, ha már egy meglévő típusból szeretnének valami olyat formálni, amire eredeti dizájnere a legmerészebb álmában sem gondolt. Suzukiék ezt a rögös utat járták be, és városi kisautójukból,

a Swiftből gyúrnak mini családi egyterűt.

Maga az ötlet egyáltalán nem rossz, mivel a fejlesztési költségek jelentősen csökkenek, sőt a gyártósorokon is csak minimális beavatkozás szükségeltetik. Az alacsony fejlesztési költségekkel maga a vételár is jelentősen csökken, de az 'olcsó húsnak híg a leve' mondás különösen igaz a Suzuki kaszkadőr megoldására.

Ha a funkcionalitás és az alacsony ár lebegett a japán vezetőség szeme előtt, akkor pontosan a dolgok közepébe találtak. Incselkedés helyett viszont durván ingerlik a szépérzékünket: ennyire ronda új autót nagyon rég sikerült legyártania bárkinek. Még a baltával faragott régebbi Ladákban is több a lágy vonal és összefutó ív, mint

ebben a négyméteres rettenetben.

Sajnos csak egyetlen fotó szivárgott ki a korábban RIII kódnevű újoncról, akit mára a hangzatos Ertiga névre keresztelt a gyár. Nehéz egyetlen silány minőségű fotóból megítélni, hogy mennyire szép vagy nem egy autó, de ennek a gépnek a helyzetén a legkomolyabb fotófelszerelés és szerkesztőprogram sem tud és fog sokat változtatni.

Egyetlen vonal sem követi a másikat, egyetlen játékos ív sem került a nagy lemezfelületekre, hogy megtörje a monotonitást. Az első és hátsó lámpatestek ívei furcsán egymás fele hajlanak, ami egy autó vizuális gömbölyítésében sokat segít, sőt a Swiften ez rengeteget dob, de hogy a kocka formára miért kellett ez ráerőszakolni, az számomra rejtély.

A tükrök formátlanok, az ajtók össze-vissza ívelnek, az orra pedig egy az egyben Swift-örökség. Valószínűleg ötéves körüli lehetett a tervezőcsapat feje, hatévesen már komolyabb formavilágra is képesek a nebulók. Mással nem magyarázható, mitől ennyire megdöbbentő a külcsín.

Mire képes a technika, ha a külsőtől hányunk?

Legalább azt eltalálták. A hogyanon ebben a témában nincs amit sokat filozofálni. A Swift alváza már több modellben is bizonyította sokoldalúságát, hiszen a Splash és az SX4 is, amiből még összkerekest is gyártottak, erre épül.

A tengelytávot 2 740 mm-re növelték, ami becsületes lábteret biztosít majd a hátul pöffeszkedőknek. A teljes hosszra viszont már emelgethetjük a szemöldökünket, négy méter és húsz centi, ami csak 6 centivel marad el egy mezei négyajtós Logantól.

A technikai újdonságok

nem merülnek ki a kasztni felépítésében. A japán mini egyterű megkapja a legújabb fejlesztésű, K14 kódjelű erőforrást, ami a K sorozat üdvöskéje. Az 1 372 köbcentis aggregát 95 japán lovat tud magáénak, és ráadásul változó szelepvezérlésű.

Készül belőle diesel szürcsölgető kiadás is, ez a Fiat gyártmányú remek 1,3-as multijet erőforrást kapja majd meg. A kormos Ertiga kilencven olasz paripa erejével gazdálkodhat.

Vigyünk-e hányózacskót a hazai utakra?

A 'meseszép' Ertigát a Suzuki Indiában gyártatja majd a Maruti üzemében (a Suzuki Maruti néven értékesít Indiában). Az elsődleges célpiacnak is Indiát jelölte ki a japán gyár, a hivatalos bemutató időpontját pedig 2012 januárjára tűzték ki.

Hogy kell-e rettegjen folyamatos rosszullétektől az európai vásárlóközönség, még kérdéses. Egyelőre megmenekülünk a japán-indiai dizájnhibridtől. Viszont ha Indiába utazunk 2012-ben, előfordulhat, hogy nemcsak az ottani kaja készíti ki a gyomrunkat. Ha közúton leszünk rosszul, biztosan az Ertigába botlottunk valahol.