Újabb vegyestüzelésű különlegességgel gazdagodik a hibridek világa. A benzines villanyautók elektro-szmogos virágoskertje lassan túlvirágzik a középső és alsó szegmensen: a csillagos, a négykarikás, sőt még a sportgénekkel felvértezett propelleres márka is gyárt, kínál és reklámoz saját tenyésztésű, hibridizált vaslovakat.

Még az olyan nagyágyúkból is, mint a hetes BMW, az A8-as Audi vagy éppen az S Merci, kérhető részben elektropacis, részben robbanó lelkű kivitel.

A végzet utolérte az ősbenzines tradíciót őrző Jaguárt is.

A brit márka az elképesztően szép zászlóshajója szívét villanyozza fel. Bár nehezen elképzelhető, hogy a felettébb sznob vásárlóközönség és a közel egy évszázados tradíció hogyan egyeztetethető a 21. század zümmögő vívmányával, de a lényeg, hogy most belevágnak az alternatív meghajtás elektronos fájába.

A döntés amennyire meglepő,olyannyira várható volt, hiszen a betokosodott, régi dogmákkal az elmúlt öt év fejlesztései folyamatosan végeztek, és mára elfogadott tény, hogy egy Jaguár modern, hightech és sokkal fiatalosabb, mint felmenői.

Az XJ egyszerűen észveszejtő

Minden szögből, minden irányból és minden dimenzióból megközelítve gyönyörű a nagymacska. Ha a Hubble űrteleszkóp hatalmas lencséjét ráirányítanánk egy közeli pillanatfelvételért, azonnal lehetne az űrbe küldeni a technikusokat üvegfelületet párátlanítani.

Nem volt semmi kikanyarítani a kupésított tetővonalat a közel hat méter testhosszból. Gyönyörű szép az orrész, ízléses az újraértelmezett hűtőrács, és vagány az emblémába zárt üvöltő Jaguár. Költeményhez vagy akár egy libabőrt okozó zenei remekműhöz lehet hasonlítani. Az összkép nem evilági.

Két véglet, két szélsőség létezik, amikor az XJ külsejéről esik szó. Az egyik az elfogult imádó, akinek a szívét megdobbantja a nagymacska. 15 évet fog várni, hogy majd eredeti ára töredékéért megvehesse, hogy birtokolhassa, mert a forma és a technika megbabonázza. A másik a szkeptikus, akinek bűnronda, ocsmány, tákolmányszerű az XJ, és a világ össze pénzéért sem ülne bele, nemhogy a tulajdonlapon az ő neve szerepeljen.

Nekem a nagymacska a szobrászati szépség

és a formai megoldások csúcsa. Értelmetlen a hátsó, csíkszerű LED-sor ívét elemezgetni, vagy a króm C oszlop varázsába esni, kivételesen a forma mellékes, hiszen nem tegnap jelent meg az XJ.

Ami új, azt az e betű jelöli az XJ_e-ben. Bár parányi a típuskód után biggyesztett betű, mégis akkora jelentőséggel bír, mint az egész négykerekű maga.Meglehetősen vad vizekre evezett a Jaguár, és legyártotta első hibrid nagymacskáját, de sem stilisztikai, sem formai szempontból nem volt megfelelő a Hibrid utónévvel ellátni az XJ-t.

Nemcsak az alternatív meghajtási mód, de az aggregát mérete is világpremiernek számít Jaguáros berkekben. A kétlelkű masina robbanékony természetét egy négyhengeres, csupán két literes erőforrás biztosítja, amelynek becsületét csak a turbó feltöltő menti meg. Halkan doromból, de így is 245 pacit csiholtak ki a kétezres blokkból. Bár köbcentiben messze elmarad felmenőitől, de legalább szépít a teljesítmény kategóriában.

A belső égésű aggregátot egy 64 kW-os, durván 94 lovas elektromos motor egészíti ki, amelyet egy 12,4 kWh kapacitású akkumulátor éltet. Kevesebb, mint négy óra alatt lehet az elektronokat a teljes feltöltöttségig csavarni. A rendszer összteljesítménye 334 lóerő, amely már becsületes Jaguáros magaslatokban élteti a bitüzelésű masinát. Ha a padlóba temetjük a gázpedált, akkor 6,5 másodperc alatt zümmög százig a kasztni, a vége 250 km/óra, természetesen elektronikusan szabályozva.

Nemcsak gyors, de takarékos és környezetbarát is az XJ_e. Normális használat mellett akár reálisnak is hangzik a 3,2 liter 100 kilométeren, mindeközben csak 75 g széndioxidot liheg ki a környezetbe kilométerenként. A kettős meghajtás egy másik nagy előnye, hogy nagyban növeli az elérhető hatótávolságot. Az XJ_e akár 1100 kilométert is képes megtenni induláskor tele tankkal és a telepekkel.

Egyelőre még csak találgathatjuk, mikor kerül a hivatalos márkakereskedésbe a hibridizált nagymacska. Tény, hogy a piac elbírja, sőt igény is van hasonló méretű és tudású négykerekűekre. Az Infinity egyeduralma lassan megdőlni látszik a luxus szakosztályban.

Nekem mindegy, hogy melyik erőforrást pakolják a motorháztető alá, ha a kasztnihoz nem nyúlnak a következő húsz évben.