Ki ne emlékezne a kilencvenes évek rettentő koreai kisautóira. A csúnya kifejezés egyenesen bóknak számítana, ha mondjuk a Pony fantázianevű borzalomra emlékezünk. Nemcsak a silány összeszerelési minőség, hanem a hányingerkeltő formaterv besegített a katasztrofálissá váló eladási mutatókba.

Viszont lejártak a kilencvenes évek, sőt már több mint egy évtizedet is sikerült letudni 2000 óta, és nem túlzás azt állítani, hogy

azóta a világ is a feje tetejére állt.

Nagyon bölcs döntést hozott koreai vezetőség akkor, amikor tervezőcsapatokat és gyártósorokat létesítettek az öreg kontinensen. Nem hiába olyan formásak, tetszetősek és dögösek az elmúlt pár év Hyundai és Kia modelljei – európai szemmel is.

A tervezőcsapat kizárólag európai tehetségekből áll össze, sőt még egy magyar származású tervezőmérnököt is sikerült beszerezni a koreai autógyártónak.

Fel kell kötnie a gatyáját az európai konkurenciának?

A válasz határozott igen. Az előző generációs Hyundai i30 inkább a funkcionalitásra fektette a hangsúlyt, mint a briliáns külsőre. Igazából semmi baj nem volt a kicsit szappantartóra emlékeztető formatervvel: szürke egér volt, egy autó a sok közül, de funkcionális, és meglepően megbízható társ a mindennapi életben.

Ha autóvásárlás esetén a racionalitás és a funkcionalitás a két fő vezérlőelv, akkor tényleg az egyik legmegfelelőbb választás a koreai kompakt volt. Sőt árfekvése is a 'legtöbb autó a legkevesebb pénzért' kategória élmezőnyébe sodorta.

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire korrekt gép volt, de a formaterv tényleg percek alatt faragott békés nagypapát a lázadó suhancból. Hiába, a génáramlás e téren inkább a kétpetéjű ikertestvérnek, a Kia Ceednek kedvezett.

Hallgattak a Hyundai tervezőmérnökei a konstruktív kritikákra, és véget vetettek az unalmas, 'parkolóban nem találom a verdám, mert ugyanolyan, mint a többi kétszáz' üzenetet hordozó formavilágnak. Akkora port kavart az i40-es nagy testvér bemutatása, annyira jól fogadta a szaksajtó és a jövendőbeli vásárlóközönség, hogy a formatervét a teljes modellpalettába át fogják ültetni.

Az előző generációs i30

közel négy évet szolgált rendületlenül, sőt csak egyszer feküdt kés alá, akkor is csak kisebb beavatkozáshoz. A 2+1 ajtós Veloster és az i40-es által elindított formaterv-forradalom legújabb gyümölcse annyira jóra sikerült, hogy a hivatalos bemutató előtt már fokozott elővigyázatosságra inti a szaksajtó a német kompakt üzemek képviselőit.

Finoman szólva is becsületes gatyafelkötést ajánlanak az Opel, Volkswagen és Ford képviselőinek, annak ellenére, hogy mindhárom márka nemrég újította fel kompakt versenyzőit.

Úgy sikerült a legszebb európai kompaktok design elemeit belegyúrni egyetlen autóba, hogy közben kifejezetten ászai vonásai is vannak. Van benne egy kicsi az űrhajó Honda Civic-ből, kicsi a hármas Mazdából, de fel lehet ismerni az új Astra és a 308-as formaelemeit is.

Sportos a vonalvezetés,

kifejezetten tetszik, ahogyan integrálták a kilincseket a felfelé ívelő övvonalba, a lámpatestek pedig két kategóriával nagyobb autóból is származhatnának.

Nagyon dinamikus, és az előző felhozatalhoz képest egyenesen drámai a formaterv. Mutatós, dögös az egész autó, ha letakarnánk a márkajelvényt, nehezen lehetne beazonosítani, hogy melyik márkától vagy melyik kontinensről érkezett az újonc.

Még az ötajtós kivitelt is sikerült sportosra szabni az európai tervezőcsapatnak, amit általában még a nagyobb autógyárak is elszúrnak.

Milyen lehet bent, ha kint állszakasztó?

Drámai. Nem csak a leköszönő modellhez képest ugrottak több dimenziót, az új belső formavilág az aktuális kompaktkínálat élmezőnyébe tartozik. Itt is felfedeztetjük az európai, ázsiai hibrid designgyakorlat elemeit.

A középkonzol kifejezetten az új Astrára üt, míg a fordulatszám- és sebességmérő megvilágítása kifejezetten Subarusra sikerült. Kicsit szokatlan a nyomógombokkal teletömködött kormánykerék, de ez is a tekergetni való kategória egyik szép darabja.

Egyetlen, de annál rondább eleme van a beltérnek, amit személyesen is a legidegtépőbb kategóriába sorolnék: a klíma vezérlőpanel megvalósítása és megvilágítása. Tíz évvel ezelőtt is ocsmány volt, most sem változott sokat. Csak az olcsó kínai karórákhoz tudom hasonlítani a kék megvilágítású, folyékony kristályos egységet. Kár ilyenekkel elszúrni az amúgy kellemes, formás és jó minőségű belvilágot.

Utoléri-e a meghajtás a designt?

Sajnos nem. Azaz ki-ki ahogy látja. Amekkorát előreléptek a formatervvel, nehéz is lett volna követni a motorválasztékkal, ezért nem is erőltette meg magát a Hyundai ezen a téren. A régi típus jól bevált erőforrásait örökölte az újonc.

A belépő benzines a már jól ismert, szinte másfél literes, 100 lovas aggregát. Később érkezik a már emlegettet kupé különlegességben debütált két literes, közvetlen befecskendezéses, száznegyven lovas, benzines erőforrás.

A korombrigád egyelőre két tagból áll. A kisebbik az i20-ból ismert egy-négyes, kilencven lovas, illetve egy ezerhatszázas, százhuszonhat lóerős minirakéta képezi a kínálat részét. Az erőnek az aszfaltra való megfelelő továbbításáról hat fokozatú kézi és ugyanennyi sebességgel rendelkező automata váltó gondoskodik.

Mikor jön a koreai reménység?

A frankfurti autókiállításon debütáló gépcsodára még jó fél évet kell várni annak, aki már a kormánykereke mögé képzeli magát. Az első példányok 2012 tavaszán kerülnek a márkakereskedések kirakataiba.

Még egy nagyobb durranásra számíthatunk, de csak 2013-ban, ugyanis akkor érkezik majd az öt ajtósnál állítólag sokkal sportosabb, három ajtós kivitel. Kedves Golf, úgy is, mint kategória, kösd csak fel: az ázsiai kistigrisek a csúcsra törnek.