Teremnek még nagyon tehetséges és ambíciós sportemberek Székelyudvarhelyen és környékén – portálunk nemrég a magyar korosztályos válogatott labdarúgót, Kovács Danit, illetve a Győrben jégkorongozó Tarcsi Danit mutatta be – korosztályukban olyan is van, aki az Egyesült Államokban kezdte bontogatni a szárnyait.

Idehaza egyéniben és csapatban is országos bajnok volt

A 17 éves Tifán István, a Tamási Áron Gimnázium tizenegyedikes tanulója évek óta birkózik, hiszen édesapja, id. Tifán István és István néhány évvel idősebb fiútestvére, Attila szintén birkózók voltak. Már kisgyerek-korában megismerkedett az első fogásokkal, s mint portálunknak elmondta, nem volt kérdés, hogy tovább viszi-e a családi hagyományt.

Legelőször nagyobb korosztállyal kezdett edzeni, mindössze 6-7 évesen Bodrogi Csaba kadétcsapatának edzéseit kezdte látogatni – nyilván itt nem volt egy súlycsoportban a társaival, ő volt a legkisebb, az edzései erősítésből és futásból álltak.

„Nyolc vagy kilenc éves lehettem, amikor az én korosztályommal kezdtem edzeni, Katona László csoportjában, ott kezdődött igazából a rendszeres birkózás és versenyzés. Ebben a csoportban tizennégy éves koromig voltam, aztán bekerültem a kadét csapatba. Edzőim Bodrogi Csaba és Katona László voltak, de László Szabolcs, Laiber Zoltán, Katona Zsolt és Sebestyén Csaba is foglalkoztak velünk, s nap mint nap arra törekedtek, hogy jobb legyek és a csapat is mindig jól teljesítsen" – emlékezett vissza a kezdetekre István.

Tizennégy éves volt, amikor az első országos bajnokságon kiesett, de akkor határozta el, hogy elsősorban saját magának fogja bebizonyítani, hogy megnyerheti ezt a bajnokságot – ez így is lett, 2014-ben országos bajnok lett egyéniben, illetve a kadét-korosztályban az Udvarhelyi ISK csapatával is.

Ezekre a címeire a legbüszkébb, de a többi országos bajnokságon és nemzetközi versenyen szerzett különböző érmeire is az – függetlenül attól, hogy nem mind arany. Tavaly Szarajevóban a korosztályos világbajnokságon volt, ahol ugyan kiesett, de így is büszkén emlékszik rá, hiszen a részvétel is nagy motivációt adott számára a továbbiakban.

Az amerikai álom

István kilencedikes volt, amikor az iskolában kezébe került egy szórólap egy cserediák-programról, akkor kezdte érdekelni. Később a szüleit is kezdte érdekelni a lehetőség, végül Isti jelentkezett a programra, a tesztjei jól sikerültek és a szülei segítségével idén szeptemberben megérkezhetett a Minnesota államban levő Saint Paulba.

„Itt az iskola teljesen más, a tanárok is másak, olyanok, mintha a barátaid lennének és úgy is viselkednek. A diák választja az órarendet és a diákok mennek osztályról osztályra, így az osztálytársaim óráról órára cserélődnek, attól függően, hogy ki milyen órákat választott év elején.

Az érdekesség, hogy rengeteg tantárgy közül lehet választani, három kötelező van minden évfolyamnak, a többi öt óra pedig rád van bízva. Második félévtől ki is cserélheted teljesen az órarendedet. Nekem, tizenegyedikesnek, kötelező az angol, Amerika történelme és a kémia, ezen kívül van fitnesz-órám, algebra, tenisz és fotó.

A tanítás fél nyolckor kezdődik és mindenkinek délután két óráig tart. A fél háromtól kezdődő birkózó edzés kétórás, így csak edzés után kerülök haza. Elég fárasztó napjaim vannak, de nagyon hamar telnek, itt élvezet iskolába járni" – mesélte István.

Ami a birkózást illeti, jobb helyre nem is kerülhetett volna a fiatalember: amerikai fogadószülei közül az „anyukája" tanárnő egy szomszéd városban, a fogadó apja pedig az Augsburg egyetemi birkózócsapatnak a vezetőedzője, valamint Minnesota kadét- és juniorválogatottjának is az edzője.

Az edzések két órásak, ebből egy óra erősítés és kondi, a másik pedig gyakorlás, birkózás. „Másabbak az edzések, de nem lehet igazából összehasonlítani, rengeteg új dologgal találkoztam, amik otthon jól fognak jönni. Sok versenyem lesz, amik más iskolák ellen lesznek. Minden héten két verseny lesz, csütörtökön a csapatbajnokság, szombaton pedig az egyéni, egészen február végéig" – avatott be István, aki elmondása szerint a város egy csendes részében lakik, ahol a szomszédok és minden ember nagyon barátságos és közvetlen, az utcák és a házak olyanok, mint a filmekben.

Eltolta ellenfelét amerikai fociban

István kipróbálta már az amerikai focit is, ami szerinte egy nagyon pörgős és durva sport, amiben a játékosok tisztelik, bár nem kímélik egymást a pályán.

„Én védekezői poszton játszottam, ami az egyik legkeményebb poszt, a lényeg az, hogy meg kell akadályozni a támadóknak minden egyes lépését a mi térfelünk felé. Ekkor van az, amikor a két csapat egymásnak esik, és az látszik külső szemmel, hogy a játékosok egymást próbálják eltolni. A nézők minden meccsen megbolondulnak és végig őrjöngik a mérkőzést, győzelem esetén pedig a pályára futnak, és egy emberként ünnepelnek a csapattal" – mesélt amerikai focis kalandjairól István.

Arra a kérdésünkre, hogy a hamburgerek és a kóla őshazájában hogyan tud ellenállni a kísértésnek, azt felelte, hogy a burgerek és a szendvicsek valóban mennyeiek, de próbál a lehető legjobban odafigyelni arra, hogy mit eszik. Szerencséjére az iskolai ebédnél nagy a választék. „Ha valahol, akkor itt biztosan lehet egészségtelenül élni, de ugyanúgy egészségesen is" – fűzte hozzá mindehhez.

Tifán István blogot is ír amerikai tartózkodása alatt – bejegyzéseit itt lehet elolvasni. Júniusig lesz ott, amikor hazajön és megkezdi a tizenkettedik osztályt a gimiben, mindenképpen szeretne a sport, a birkózás mellett maradni. Habár pontos tervei még nincsenek, de ha lehet, akkor sporttal kapcsolatos szakmát szeretne, mert anélkül nem tudná elképzelni a jövőjét.