Szerda reggel óta lázban ég a világ, az amerikai elnökválasztás után egyesek paradicsomot, mások mennyországot vizionálnak – Európa, a Kárpát-medence, ezen belül a Székelyföld is kiveszi a részét a kommentálásból, a reagálásból, se szeri, se száma az „énmegmondtam" vagy az „eztnemhiszemel" beírásoknak, mondatoknak a világhálón vagy a hétköznapi beszédben.

De mit gondolnak azok a székelyudvarhelyiek, akik évek óta az Amerikai Egyesült Államokban élnek, nekik milyen választási éjszakájuk volt és hogyan látják az elmúlt napok eseményeit, a Donald Trump-győzelem, illetve a Hillary Clinton-vereség következményeit.

Bokor Attila: aggódunk a barátainkért és a szomszédainkért

Az idehaza Ciher becenévre is hallgató egykori rádiós műsorvezető és DJ évek óta a Michigan államban él – portálunk korábban készített vele egy interjút, ezt itt lehet elolvasni. Szerdán hajnalban nem hitt a szemének.

„Szerda hajnali 1-kor a CNN televízió élő közvetítését néztük az amerikai elnökválasztásról a feleségemmel, a kislányunk már javában aludt, és nem hittünk a szemünknek, hogy mi zajlik a képernyőn. Szerintem történelmi pillanat volt, amikor egy nemzet szembesült a legnagyobb reményeivel és a legsötétebb félelmeivel. Ahogyan a szavazatok érkeztek az ország minden részéről, a mosoly és a bizalom lassan elpárolgott a médiakommentátorok es a Clinton-támogatók arcáról. Az utolsó napig a hír- és politikai magyarázók semmi esélyt nem adtak Donald Trump-nak.

Mintha az egész választás csak egy formalitás lett volna: mindenki azt várta, hogy szerdán reggel felkel a nap és minden visszazökken a normális kerékvágásba, a politikai gépezet tovább zötyög egy közismert politikai játékossal az élen. De mindenki figyelmen kívül hagyta, hogy Trump választási kampánya nagy változáson ment keresztül az utolsó két hét alatt: az addig üvöltöző és hadonászó Trump varázsszóra megváltozott, egy nagyon koncentrált es kiegyensúlyozott jelöltként mutatkozott a választási kampány állomásain.

Hogy mi a gáz Trump-pal, miért van mindenki megrémülve tőle? Sokan az mondanák, hogy csak egy hóbortos, hetvenéves milliárdos, akinek túl sok pénze van. Ez igaz, de az éremnek van egy másik oldala is: Trump nagyon szélsőséges ideológiát vall, be akarja tiltani a bevándorlást, a homoszexuálisok házasságkötését, a terhesség-megszakítást, újjá akarja szervezni az egészség biztosítási rendszert, falat akar építtetni Mexikó és az USA között, és ez nagyon nyugtalanná teszi a liberális, demokrata eszméket támogató polgárokat.

Az olvasók képzeljék el Gigi Becali-t Románia elnökének: a mindig a száját járató, kocsin ugráló, pénzt szóró figurát, aki juhászból lett milliomos politikus. Rá mernék bízni az országot? Odaadnák neki a nukleáris rakéták indító kódjait? Az amerikai nép abban reménykedett, hogy a kampány befejezésével a cirkusznak vége lesz, Trump visszamegy a valóságshowjához és az ország meggyógyul a hosszú választási kampány által okozott sebekből.

A napfelkelte nem hozta el a várt megbékélést és pozitív hangulatot, és most egy új realitás van napirenden. Aggódunk a színesbőrű barátainkért, a homoszexuális házasságban élőkért, a latino szomszédainkért, hiszen ez a helyes dolog: törődni másokkal és jó kapcsolatban élni velük. Ez az ország eddig is nagyszerű volt, nem kell újra azzá tenni: ha figyelünk egymásra és nyitott eszmével kommunikálunk, akkor minden rendben lesz."

Tamás Kinga: elbőgtem magam

A színésznő Tamás Kinga több mint öt éve él Floridában, fotózással foglalkozik – néhány hete idehaza töltött több hetet, szerda reggel azonban egy kicsit számára is megállt a világ.

„Nem volt nyugodt választások utáni éjszakám, pedig egyik jelöltet sem éreztem közel a saját értékrendemhez. Az elején próbáltam ráerőszakolni magam Hillary-re, de nem ment, mégsem favorizálhatok csak azért valakit, mert nő – bár örülnék, ha a szebbik nem nagyobb arányban lenne jelen az államvezetésben.

Trump-tól gyomoridegem lett, pedig szeretném hinni, hogy mégsem olyan rossz ember, mint amilyennek a fősodratú média beállítja. Sok mindent elárul az úgynevezett szabad sajtóról az is, hogy az amerikai legnagyobb újságok szinte mindegyike Hillary Clintont támogatta.

Ezen már az egyszerűbb ember is átlát, igazságtalannak tartja, és ez csak megerősítette a Trump-ba vetett hitét, aki ezt a tényt többször is emlegette a kampányában, tehát összességében hasznot tudott kovácsolni abból, hogy a média ellene van. Ma már a Facebooknak jóval nagyobb a sodrása, mint a New York Timesnak.

Szomorú, hogy nyerni csak sértegetve lehet. Mexikóiak, muszlimok, fogyatékos emberek, nők lettek vérig sértve Trump kampányában, de ami minket személyesen is érint, hogy bűnbaknak állította be a bevándorlókat, akik zöldkártya nélkül élnek az Államokban.

Azt a kényelmes megoldást szopta be újra a nyáj, hogy az élete azért nehezebb, mert a szomszéd messziről jött bevándorló, aki elveszi a munkát. Mindez Amerika földjén, ahol az őslakosokon kívül mindenki bevándorló, és pont, hogy ebben rejlik sokszínűsége és ereje.

Zöldkártyával a fiókban nekem már könnyebb a helyzetem, de soha nem felejtem el Obama elnök bevándorlópárti beszédét pár éve, amikor még én is lejárt turistavízummal vártam a legalitásra. Nagyon jól estek Amerika első emberének befogadó szavai, azt mondta, hogy ne féljünk, ő mellettünk van.

Ma reggel, ahogy megjelentek a #mehetünkhaza hastag-ek különböző nyelveken az ismerőseim Facebook-falain, elbőgtem magam.

Remélem túl tudnak majd lépni ezen, bármit is hoz a jövő. A legtragikusabb azoknak a gyerekeknek a sorsa, akik pár évesen jöttek az Államokba a szüleikkel. Ők tulajdonképpen papírok nélküli amerikaiak, akik itt nőttek fel, itt szocializálódtak, ide kötik az emlékeik, de bármikor kirakhatják őket az országból.

Az egészhez hozzátartozik az is, hogy Trump az elnöki beszédben már jóval szelídebb hangot ütött meg: kijelentette, hogy mindenki elnöke szeretne lenni. Lehet, hogy csak a kampány része volt a mocskolódás, tudta, hogy csak így van esélye nyerni, de vezetőként a megértő úriember szerepét is eljátssza majd.

Trump győzött, mert az emberek belefáradtak az eddigi politikai elit kamuzásaiba. Jött valaki, aki a lehető legpopulistább módon hazudott egy szebb jövőt. És ez elég volt. A tömeg hinni akar abban az illúzióban, hogy majd Trump fogja megváltani a világot. Nem fogja. De ne legyen igazam."

Miner Nagy Krisztina: Az amerikai politikai élet legnagyobb pofára esése

Washington mellett él és dolgozik Miner Nagy Krisztina, aki szerint az amerikaiaknak nehezen megy – a meglepetés pedig részben ennek az eredménye.

„Trump győzelme nyilván nagyon sokkoló itt Washington DC környékén, az USA egy masszívan demokrata részén. Én egy kormányközeli környezetben dolgozom, ahol nem szabad nyilvánosan politikai pártállásról beszelni, úgyhogy csak a baráti munkatársakkal osztjuk meg most így „másnaposan" azt, hogy megtapasztaltuk az amerikai politikai élet legnagyobb pofára esését.

Talán így hirtelen az a legnagyobb illúzióvesztés, hogy az Obama-évek hagyatéka veszélyeztetve van: az, hogy Amerika nimbusza nőtt és a sok maradi társadalmi visszásságot, amit Nyugat-Európában már egy ideje kiküszöböltek, sikerült itt is előre mozdítani.

Azonban lehet, hogy a sok pozitív változás dugába fog dőlni. Sajnos az amerikaiak nagy részének már 20-25 éve egyre nehezebben megy anyagilag, és már nem hisznek az olyan karrier-politikusoknak, mint Hillary Clinton. Trump azt trombitálta kampányolás közben, hogy ki fogja szárítani az amerikai politikai elit mocsarát. Ez fölöttébb érdekes, mivel ő politikai kezdőkent is már jó sáros!"

Lőrincz István: Jönnek jobb idők

A 40 éves Lőrincz István Los Angelesben, Kaliforniában él. Számára is, akárcsak sok tízmillió amerikainak Trump valami csodálatosat ígért – ezek a szavak főleg a fehér, tanulatlan választópolgároknál találtak meghallgatásra.

„Egyszerűen sokkoló és elszomorító számomra, hogy a választás így végződött. Donald Trump – a kampány ideje alatt és előtte is – sok esetben azt bizonyította be magáról, hogy nem alkalmas és nem elfogadható az elnöki szerepre. Számtalan esetben nevetségessé tette magát kijelentései révén. Kampánybeszédeinek szerintem alig volt valami konkrétuma, illetve tartalma. „Valami csodálatosat" ígért, hogy őt magát idézzem – továbbá bevándorlási, szociális valamint politikai ügyekben is abszurd megoldásokat rebesgetett.

Másfelől Hillary sem volt egy karizmatikus elnökjelölt. Mi tagadás, Clinton egész életét a civil szférában töltötte és pontosan ezért alkalmasabb lett volna a pozíció betöltésére. Azonban a választók többsége elutasította őt, hisz nem kíván többé azon a kormányzati nyomon haladni, amit Obama kezdett el 2008-ban.

Bár a gazdasági mutatók javulást mutatnak az országban, nagyon sok államban gondok vannak a munkahelyek teremtésével és az életminőséggel. Trump kijelentései kecsegtetőek voltak különösen a fehér, tanulatlan demográfiai rétegekben és a vidéki választózónákban.

Érdekes, a jelenleg feldolgozott szavazati eredmények szerint az aktív választópolgárok többsége Hillary-ra voksolt. Mindazonáltal az elektoros szavazási eredmény a döntő fontosságú, és nem a népszerűségi szavazat az amerikai választási rendszerben.

A jelenlegi politikai fejlemények sok meglepetést okoztak mindkét párt számára, de különösen a demokratáknak. Maga Trump mondta egy kampánybeszédében, hogy a kormányváltás úgy fog hatni az USA-ra, mint a Brexit az Európai Unióra ötvenszeresen. A döntés megszületett, és kénytelenek vagyunk a választás kimenetelét elfogadni, és bízni abban, hogy jönnek jobb idők.