Ha nem is a Fezen hozza le a legnagyobb neveket vagy vonzza be a legtöbb embert, egy valami biztos: egyediségében, minőségében az élen jár. Ezúttal a biztonsági személyzet bunkóságával is élre ugrottak, de a negatívumokról ennyit, jövőre talán el is felejtjük (a bántalmazottak, megalázottak nem biztos...)

Miért jó Fezenre járni? Ha megkérdeznénk egy hardcore fesztiválozót, egy 16 éves gimnazistát vagy egy negyvenes családanyát, ugyanazokat a válaszokat kapnánk: a program színvonalas / változatos, maga a fesztivál pedig különleges. Utóbbit feszegetjük mi is évről évre, de még mindig nem sikerült rájönni a titkára...

Előbbivel is egyet értünk, ugyanis a fő rock/metal vonal mellett mára mindenféle más stílus képviselői megtalálhatóak, kezdve az altertől a popon és reggea-n át a rapig, vannak feltörekvő, a „nagy jövő" előtt álló zenekarok, a magyar line up is képviselve van, ugyanakkor évről évre sikerül egy-két igazi húzónevet színpadra dobni a korábbi évtizedek legnagyobb külföldi sztárfellépői közül.

Idén a Guano Apes és a Faithless melengetett fel tizenéves szigetes emlékeket. Előbbiek csendesnek nem nevezhető fellépésükön bizonyították, hogy a rugóik nem rozsdásodtak, mi több, zeneileg sokkal érettebbé váltak az elmúlt évtizedekben, ráadásul Sandra a koncert végén bejelentette, hogy megvan Magyarország első aranyérme a riói olimpián!

Talán még a germán bandánál is nagyobb tömeget vonzott szombat este a Faithless, a húsz éves formáció frontembere, Maxi Jazz igazi csűrdöngölőt celebrált a zömében napijegyes tömeg részére, és szó szerint álmatlanságba kergette őket, a látványos lézer-show-t pedig még Ákos is megirigyelte volna.

Ugyancsak kellemes emlékeket idézett a beugró Dio Disciples is, hisz Craig Goldy, Bjorn Englen, Scott Warren és Simon Wright zenei kíséretében Joe Retta, Oni Logan és Tim „Ripper" Owens hangszálaitól remegtek még a közelben lévő menhely kutyái is, utóbbi városunkat is megtisztelte öt évvel ezelőtt, amikor európai turnéja során egyetlen romániai fellépését az egykori TRC klubban adta. Fölösleges ecsetelnem a Cult helyett beugró DD metálünnepet, inkább élvezd a felvételt:

Ha már a beugróknál tartunk, volt még egy csere az előzetesen beharangozott programhoz képest (illetve a váratlanul betoppanó vihar is keresztbe húzta a szabadtéri eseményeket), ugyanis az Anthrax helyett a svéd gitárvirtuóz, Yngwie Malmsteen kapta meg a főműsoridőt. Olyannyira, hogy erre a másfél órára a többi színpad elcsendesült, hogy teljes legyen az élvezet, ő pedig élt is a lehetőséggel, nem csak a húrokat, hanem közönségét is az ujjai köré csavarta.

Lehetne mesélni még hajnalig a koncertekről, csak hogy mutathassunk a 45 éves Lord zenekar vagy a Children of Bodom fellépéséből, de inkább térjünk a fesztivál lényegi részéhez! Ugyanis ennek és csakis ennek a fesztiválnak van egy olyan kerthelyisége, ahová minden ébredezőnek vezet az első útja. Na jó, talán a második.

A internetes Fezen rádió kitelepült szerkesztősége garantáltan kiveri az álmot a szemedből, van reggeli tornájuk, de a karaoke a legnépszerűbb! Ez pedig a kempingben szóló kihangosításnak köszönhetően ugyancsak kiveri az álmot a még sátrában szaunázó emberkének is. Mert eddig sem bővelkedett a kemping árnyékban, idén viszont az egészet áthelyezték a MÁV pálya amúgy tökéletes gyepére, így az egy szemre eső alvás nagyon megcsappant e pár nap alatt.

De aki azért jött volna, legközelebb ne is jöjjön! Karaoke közben/mellett kívánságműsor is működött, így bőven küldtük haza a Shadows és Orpheusz számokat.... S ha már ott voltunk, megvártuk a délután kezdő zenészeket is, így lehettek jó néhány tucatnyian szemtanúi ama történelmi eseménynek is, amikor a Bábel zenekar és leendő rajongó tábora egymásra talált: Nyenyenye! (ami akár azt is jelenthette: Nagy-szín-pad!!!)

Engedtessék meg nekem még egy személyes élmény: ha már annyira divat lett, hogy a szervezők fellépnek saját fesztiváljukon, miért épp Kovács Tóni lógna ki a sorból? Nem is lóg, a Cabrio színpadán, Paradicsom nevű zenekara által a szemerkélő esőben megszólaltatott örökzöld slágerek még mindig itt duruzsolnak a fülemben, egyszerűen felejthetetlen élményt nyújtott!

Egy szó, mint száz: a Fezen fergeteges bulit ígért és adott is az oda látogatóknak. Első nap nagyon kapkodtuk a fejünket, hisz az egész helyszínt megváltoztatták, felcserélték a színpadokat, láthatóan a nagyobb befogadóképességre törekedtek. Teljesen elkülönítették a kempingezőket, ami miatt már a beengedésnél kb félórát kellett gyalogolni a parkolótól visszafele, mert a biztonsági személyzet csak a vállát vonogatta és össze-vissza küldözgettek.

Majd a kempingből a Fezen klub felé tartó legrövidebb utat is lezárták a vaskapuval, de utolsó napokra csak sikerült lekenyerezni a secut, legalábbis azt a pár kivételt, aki bizonyította, hogy jófej, de talán csak azért, mert ez évente egy biztos találkozási pont mindannyiunknak. Jövőben húsz éves lesz a fesztivál, talán arra készültek és kísérleteztek a változtatásokkal, talán mi is megemésztjük idővel, de azt már kevésbé, hogy amikor a vihar átírta a programot, csak a véletlenre (esetleg a futkorászásra) hagyatkozhattunk... Ez viszont semmiképpen nem tántorít el attól, hogy jövő augusztusban is tiszteletünket tegyük a jubiláló banzájon. A fröccsük annál inkább. De az sem a részvételtől...