A fesztivál második napján tovább folytatódott az előadás-sorozat – ha a szervezőknek néha kellemetlen is, örvendetes azt látni, hogy akkora az érdeklődés, hogy minden előadás kinövi a teltházat. Szorongunk egymás mellett a székeken, de bírjuk.

Szerelem, csábítás, intrika – a Vízkereszt

A házigazdák általában a legfrissebb, vagy az abban az évadban a legsikerültebb produkciójukkal rukkolnak elő évről-évre a fesztiválon – ez most is így volt, az Uray Péter által rendezett Amit akartok... című előadást mutatta be a Táncműhely. Az ismert Shakespeare-vígjátékot (Vízkereszt, vagy amit akartok) tulajdonképpen egy mozgásszínházi előadásba adaptálta a rendező és a táncműhely tagjainak, illetve meghívott művészeinek javára legyen mondva, hogy viszonylag rövid próbafolyamat alatt megbirkóztak a folyamattal.

Nyilván, hogy egy ilyen híres darabnak nagyon sokféle adaptációja van, pl. itt van egy ízelítő abból, amit a budapesti Centrál színházban készült belőle, a Quimby zenekar közreműködésével. Ami az udvarhelyi adaptációt illeti, Uray Péter keze nyoma nagyon látszik rajta – pár évvel ezelőtt az Álmatlanság előadást vagy az M-Stúdióban végzett munkáit látva nem tudtuk ezeket nem felidézni, de ez nagyon is rendben van, ugyanis Uray mozgásszínházi formanyelve ezek szerint egyfajta stílus lett mára.

Játék a székekkel, illetve egymás testével – a figurák között megkülönböztetett ruhákkal és arckifejezéssel vannak jelen a Vízkereszt főbb alakjai, s nyilván, hogy az egész darab nem jön le a előadásból, de a lényeges, fontos elemek, történések kibújnak a képekből, a mozgásokból, a testek egymásnak feszüléséből, feloldódásából. Remélhetőleg több előadást ér meg a darab és másutt is játsszák majd.

Dívák diadala

Színház, tánc, videó - a kolozsvári Ecsetgyárban működő Groundfloor Group nívós performansszal lépett fel a Tánc Tavasza második napján.

A magazinokból vagy a tévé képernyőjéről csábos mosollyal, tökéletes alakkal, mindig fitten visszaköszönő, irigyelt sztárok tündöklése és bukása – a Dívák című előadásban nem önmagunkat, hanem a sokak által irigyelt „Made in Hollywood" sztárok életét láthattuk. Kiváló humorral és öniróniával bőven karikírozva. A főszereplő három - pardon, a guminővel, Missyvel együtt - négy nő. Különböző karakterek, egy életstílus.

A film, reklám és szépségipar által tökéletesre megcsinált hölgyek tiszavirág életű és kétes értékű karrierjük kezdetén még némán, bárgyú műmosollyal, csábos lábtartással pózolnak a vörös kanapén. Kattog a fényképezőgép, búg a groteszk jelenetet „magyarázó" zene: „silence is sexy".

Nevetséges, ahogy magas sarkú cipőjükben egyensúlyozva a tér közepén felállított fémrúdhoz billegnek, onnan a mikrofonhoz. A háttérben levő képernyőn fut az Oscar-díjátadókon ezerszer elrebegett sablonszöveg, amiből mindössze a „tenkjút" sikerül kinyögni, visítani.

Missy, a guminő egyértelmű jelzés: a csúcsra vezető biztos út a producerek ágyán át vezet a sikerhez. Ezt a „szívást" sugallja a kanapén falloszt idéző pozícióban elhelyezett mikrofon is. A dívák „dolgoznak", festett lábujjukat piszkálva unatkoznak, macskamozdulatú csábos csillagocskából ha kell vérvörös szájú, harcias amazonokká válnak.

Tündökölnek és kiégnek, de görcsösen ragaszkodnak hervadó ifjúságukat bármi áron megtartani. A vég: ragasztószalaggal lábra erősített orvosságos dobozokon csetlő-botló, nevenincs dívácskák.

A kolozsváriak előadása elsősorban a produkcióban használt meghökkentő elemekkel és a három szereplő (Kézdi Imola, Albert Csilla, Vass Zsuzsanna) kiváló színészi alakításával tette élvezetessé az egy órát. Iskolapéldája, hogy a minőségi performansz kulcsa: fantázia és a közönség figyelmét mindvégig ébren tartó erőteljes színészi jelenlét. Az Ecsetgyári Dívák jöttek, szórakoztattak és meggyőztek.

A 6. Tánc Tavasza ma folytatódik: a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Arany-légy című előadását (rendezte Goda Gábor) 17 és 21 órai kezdettel is meg lehet nézni, 19 órától pedig a Baczó Tünde és Cári Tibor produkcióját (De a zongoristával ki táncol?) tekinthetjük meg.