Habár az Enyedi Ildikó filmmel (Testről és lélekről) együtt ott volt a legjobb idegennyelvű filmek versenyében az Oscarért, a Szeretet nélkül sem nyert – ez viszont nem azt jelenti, hogy ne lenne jó film. Sőt, nagyon is az. Andrei Zvjagincev új filmje ugyanakkor megrázó és elgondolkodtató, akárcsak a korábbiak.

Habár Oroszországban, egy nagyvárosban játszódik a történet, elvileg bárhol lehetne – egy válófélben levő házaspár utolsó hétköznapjai, már a lakásukat árulják.

Az anya, Zsenya egy negyvenes pasival jár össze, a férj pedig már új gyerekét várja az újabb kapcsolatából. Köztük pedig ott van a senkinek sem kellő 12 éves fiuk, Aljosa, aki nem szól egy szót sem, csak hallgat – illetve az egyik legnagyobb jelenetben keservesen sír a vécéajtó mögött,

miközben az anyja éppen pisil.

Szóval vannak ilyen jelenetek, amelyek a nagyon hétköznapi valóságot mutatják meg a maguk pőreségében. Nem szegények, látszólag mindenük megvan, viszont jó szó még véletlenül sem hagyja el a szájukat. A férj retteg, hogy a válása kitudódik és emiatt az állását is elveszíti, ugyanis egy könyvelői „nagyüzemben" dolgozik, ahol a főnök annyira ultraortodox, hogy aki elválik, az azonnal repül a cégtől. A neokonzervativizmusnak ezért olyan „eredményei" vannak, hogy egy munkatárs „feleséget és gyerekeket" bérel az év végi bulira... Szóval csak ezen el lehet gondolkodni, hogy mi lenne, ha.

Aljosa egyszercsak eltűnik – erre órákkal később jönnek rá a szülők és a gyerek hirtelen fontos lesz. Már amennyire, mert anya és apa nagyon furcsán viszonyulnak az eltűnéséhez is. Sajnos a helyzet annyira nem éles, mint a Pororoca című román filmben, annyi dráma nincs ebben, de tény, hogy közben nagyon kikészülnek ezek a szülők is.

Rendőrség, önkéntesek, ismerősök, mindenki beszáll a keresésbe, s közben nincsen szó arról, hogy a két szülő még magát sem találta meg ebben a házasságban. Sőt, Zsenya egyszer nagyon élesen a (volt) férje szemére hányja, hogy igazából soha nem is szerette, a gyerek is véletlenül jött és hogy

egyáltalán semmi dolguk már egymással.

Az egyik legnagyobb jelenet a látogatás Zsenya anyjánál – az eltűnt gyereket ugyanis ott keresik, habár teljesen logikátlan a feltevés, ahogy ez ki is derül. A falun élő nagymama a lehető legprimitívebb módon viszonyul a lányához, vejéhez, az elveszett unokához, óriásit alakít az őt alakító színésznő – ebből a pár perces jelenetből megvilágosodunk, hiszen kiderül, hogy milyen és mekkora „hazai" csomaggal érkezett a házasságba Zsenya, és az egyáltalán nem csoda, hogy olyan, amilyen.

Egyébként Zvjagincev korábbi filmjeinek is visszatérő motívuma a széteső családok dolgai – korunk egyik legélesebb problémájára tapint rá nagyon kegyetlenül az orosz rendező. Itt és ebben a filmben nem feltétlenül számít az, hogy orosz – a könyvelőcéggel kapcsolatosan említett utraortodoxiát leszámítva nincs az az érzésed, hogy Oroszországban játszódik a film, legalábbis nem sok dolog utal erre, egy kelet-európai néző számára teljesen természetes a régi nagyvárosra ráépített mostani művilág a bevásárlóközpontokkal és egyéb dolgokkal.

Az utolsó előtti jelenet femomenális: az anya egy testrefeszülő, Russia feliratú, orosz nemzeti színekben pompázó tréningben kimegy a téli erkélyre és egy futógépen szaladni kezd. Látszólag egy átlagos zsánerkép, de ha nagyon belegondol az ember, akkor nagyon sok tartalom van benne.

És sok-sok elgondolkodnivaló, mint általában a Zvjagincev-filmek után. Ennek a filmnek is nagyon lassú a tempója, hosszabb is talán a kelleténél – aki „szórakozni" akar, annak egyáltalán nem ajánlom, aki viszont nem fél szembenézni mindennapi, elhallgatott dolgainkkal, annak mindenképpen.

Szeretet nélkül (Njelubov – Loveless) – orosz dráma, 127 perc, 2017

Rendezte: Andrej Zvjagincev

Szereplők: Mariana Spivak, Alekszej Rozin, Matvej Novikov, Varvara Smikova, Marina Vasziljeva, Andris Keiss.

Forgatókönyv: Oleg Negin, Andrej Zvjagincev

Vágó: Anna Mass

Zene: Jevgenyij Galperine, Szasa Galperine

Operatőr: Mihail Krichman

Producer: Gleb Fetisov, Szergej Melkumov