A Váci Értéktár vándorkiállításával, nívós, premier értékű képzőművészeti tárlattal zárja az idei évet a Haáz Rezső Múzeum. Az intézmény földszinti kiállítóterében november 15-én, csütörtökön délután nyílt meg a neves magyarországi festőművész, grafikus, az 1986-ban elhunyt Hincz Gyula gazdag hagyatékának egy eddig ismeretlen, erdélyi vonatkozású szeletét bemutató kiállítás.

Hincz neve sokunk számára eddig legfeljebb Weöres Sándor Bóbita című kötetének illusztrátorát jelentette, holott kiváló festőművész és iparművész is volt.

Tájak, portrék a boldog békeidőkből

Erdély – a tárlat beszédes címe egyértelműen utal a három teremben kiállított olajfestmények és a művésztemperával (guache) készített alkotások tematikájára. Az erdélyi táj szerelmeseinek ez már önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy besétáljanak a Kossuth utcai épületbe nézelődni.

Őket nem is noszogatjuk, a festmények izgalmas fordulatokkal teli történetének vázolásával, sokkal inkább azoknak a kíváncsiságát szeretnénk felkelteni, akiknek az elcsépelt „szépséges erdélyi táj" hallatán is feláll a szőr a hátukon.

Való és igaz, hogy a festővászonra kívánkozó téma nem új, ahogy nem újszülöttek a közszemlére tett Hincz-alkotások sem, amelyek bő hetven évvel ezelőtt, a második világháború idején keletkeztek. Azokban, a nagyanyáink által sokat emlegetett „boldog békeidőkben", amikor Észak-Erdély Magyarországhoz tartozott és ezt a visszacsatlakoztatást kulturális téren is fontosnak tartotta az akkori magyar kormány.

1942-43. között több tucat magyarországi művész, köztük az ifjú Hincz is sikeresen pályázott a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnál és lehetőséget kapott arra, hogy ösztöndíjasként bejárja Erdélyt, és a látottakat megörökítse.

Az utazás lenyomata az a tizennégy olajfestmény, amelyeket a történelmi körülmények változása miatt Hincznek, bár tervezte, végül nem sikerült bemutatnia. Halála előtt a művész több száz festményt ajándékozott Vác városának, köztük ezeket a feledésbe merült székelyföldi munkáit is.

A hagyatékot gondozó Váci Értéktár restauráltatta a megromlott állapotú festményeket – ezeket láthatjuk most, kiegészítve a magángyűjteményekben, illetve a Fővárosi Képtárban őrzött, szintén a székelyföldi barangolás ihlette grafika-sorozattal.

Képfaggató: hallgasd, mit mesél

A kiállított alkotásokat nem csak a még minden részletében feltáratlan történetük teszi izgalmassá, hanem az is, hogy a rajtuk ábrázolt tájrészlet pontos helyszíne, születésének időpontja sok esetben beazonosíthatatlan. Így aztán a szemlélődő dolga marad, hogy kitalálja, vajon melyik székelyföldi tavat, folyót, völgyet, kaput, házat örökítette meg az ecsettel bravúrosan bánó művész?

Azt, hogy Hincz bejárta a Gyímeseket, járt Domokoson, a Békási-szorosnál és Szentegyházasfaluban is, kétségbevonhatatlanul bizonyítják azok a festmények, grafikák, amelyekről az azóta tán vénasszonnyá töpörödött, pirospozsgás katrincás lányok és a hetyke csángó legény köszön vissza. Akár van címe az alkotásnak, akár nincs, a látvány gyönyörködtet és megszólít, és miért, ne, válaszol is, ha tisztelettel faggatjuk.

„Hincz felvette a táj ritmusát, a hely szellemét" – fogalmazta meg a párbeszéd titkát a megnyitón Nagy Viktor, a Váci Értéktár művészettörténésze, aki szerint a kiállítás egyik legnagyobb érdeme, hogy Hincz festményei több évtized után végre hazaérkeztek szülőföldjükre.

Üzenet a múltból

A termékeny és sokoldalú, a megélt történelmi korok művészeti irányzataihoz, elvárásaihoz talán túlságosan is rugalmasan alkalmazkodó művész, Hincz Gyula életútját, állandó stílusváltásaiban megmutatkozó nyugtalan útkeresését és a hazatalált festmények történetét Vécsi Nagy Zoltán, a Haáz Rezső múzeum művészettörténésze méltatta.

Véleménye szerint a tárlat üzenete: végre alkalmassá vált az idő arra, hogy Hincz alkotásai tükrében újra felidézésre és feldolgozásra kerüljenek az eddig „elrejtett és elfelejtett kulturális, művészeti magyar-magyar pillanatok".

Akinek kedve kerekedik erre a rendhagyó múltidézésre, látogasson el a múzeumba.

Hincz Gyula erdélyi tájai január 21-ig várják a látogatókat. Nem csak az érett korúakat, de a legkisebbeket is, akiket Szappanyos Tünde múzeumpedagógus érdekes, játékos feladatokkal kalauzol a művészetek birodalmában.

A kiállítás megnyitóján szép számban megjelenteket Miklós Zoltán igazgató üdvözölte, az intézményt fenntartó polgármesteri hivatal üdvözletét pedig Kulcsár- Székely Attila színművész, RMDSZ-es tanácsos tolmácsolta. Az eseményt hangulatossá tették és a kiállított festményekhez is passzoltak azok a gyimesi csángó népdalok, amelyeket Mihók Helga, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum diákja  előadásában hallgathatott meg a tárlatnyitó közönsége.