Egyre inkább találkozhatunk alternatív művészeti felületekkel Székelyudvarhelyen is, néhány éve lakásszínházi előadást nézhettünk, majd Jére Zsolt villámkiállítását, és most hétvégén egy újabb fiatal művész mutatkozott be. Főként ismerőseinek, mivel csupán Facebook-on hirdette meg az eseményt.

Bomhér István szürrealista festő Get rich or die paitin' nevű, 27 festmény és néhány kisebb méretű szobrot tartalmazó lakáskiállítását mindössze két napon keresztül, május 12-én és 13-án, szombaton és vasárnap 18 és 20 óra között lehetett megtekinteni, körülbelül negyven ember tette ezt meg. Hogy miért volt fontos most kiállítást rendeznie és miért nem hirdette meg jobban, Bomhér azt is megmagyarázta nekünk.

„Le szeretnék zárni egy korszakot,

ki szeretnék próbálni több mindent a portréfestéstől a csendéletig, persze, ezeket is szürreális módon próbálom majd megfogni, de egy olyan stílusváltásra készülök, amely után a munkáim már elütnének az itt láthatóaktól" – magyarázta. Nem akar bezárkózni, azt szeretné, hogy élete végén azt tudja mondani, hogy szabadon festette meg, amit akart, nem helyezte magát korlátok közé, sok mindent kipróbált. Ezzel együtt szerette volna, ha ez a sok év munkája „kiürül a szervezetéből".

Az is közrejátszott, hogy végül lakáskiállítás lett ez a bizonyos korszakváltás, hogy egy olyan galérialakásba költözött, ami ezen a téren rögtön beindította a fantáziáját illetve az is, hogy a Művelődési Háznál hiába adta le a portfolióját, nem jeleztek vissza neki.

Ő is, akárcsak a többi gyerek, szeretett rajzolni, de később sem tette le a ceruzát, annak ellenére sem, hogy nem a művészetiben, hanem a Bányaiban tanult tovább. Mások bíztatására elment ugyan felvételizni a Pallóba, de ott négy különböző ember, köztük az iskola igazgatója is felhívta a figyelmét, ha bejut, le kell vágatnia a haját, ezért elvetette az ötletet.

A rajzolásnál az volt az elsődleges szempontja, hogy fantáziadúsak legyenek a munkái, az anatómia ekkor még nem számított. Korábban több tanára szerint kiemelkedett társai közül rajztudását illetően, a Móra Ferenc Általános Iskolában rajztanárnője bútorfestésre javasolta, amelyen egyedüli fiúként vett részt.

„Ez egy befele fordulás is, amire gyerekkoromtól mindig is szükségem volt, hogy egy kicsit elbújjak a világ, a külső hatások elől" – beszélt a festészete érzelmi oldaláról is. Egy idő után hiányolta a színeket, ecsetet ragadott és elkezdett előbb anatómiát, majd művészettörténetet tanulni netről, könyvekből, a Tudás fája sorozatból, mindenhonnan, ahol hasznos dolgokat talált.

Első komolyabb próbálkozásai

2011-re tehetőek, és már a tárlaton is van néhány festmény ebből az évből. Akkor szüleinek teraszán pingálgatott a vásznakon. Azóta is vászonra, olajfestékkel dolgozik, emlékszik néhány munkájára, amit még vízfestékkel festett, mert éppen az volt otthon és régi festmények kereteit bontotta szét, hogy ezeket belerakhassa.

Szereti magát kihívások elé állítani és olyan témákat megjeleníteni festményein, amelyeket eddig nem látott feldolgozva. „Mivel az atomkorban vagyunk, és egy tudományközpontú társadalmat képzelek el a közeljövőben, ami éppen a tudomány miatt kegyetlen is, ezzel szívesen foglalkozom. Emellett úgy érzem, hogy racionálisan az univerzumot nem lehet megérteni, ezért spirituális dolgok is foglalkoztatnak, főként buddhista filozófiai megközelítések" – mesélte. Saját útját járja, nem is követi a kortárs művészeket, elmondása szerint a kollektív tudatalattit próbálja inkább felébreszteni.

Többektől is megkapta már néhány alkalommal, hogy nagyon hajaz stílusa a Salvador Dalíéhoz. Úgy gondolja, mivel Dalí lett a szürrealizmus legismertebb, mondhatni legkommerciálisabb alakja, még tetoválásokként is el lehet csípni az elfolyó óráit, ezért valahol normális, hogy hozzá hasonlítják. Még ha negatív kritikának is szánják, megtisztelőnek tartja és elárulta, elég nagy hatással volt rá, ezért sem véletlen a hasonlítgatás.

Ha meglátod Bomhér Isti „obszcén kigyóuborkáját", elfolyó hegedűjét, vagy arctalan oroszlánidomárját, te is rájössz, hogy nem véletlen. Isti nyitott rá, hogy te is megnézd a képeket előzetes egyeztetéssel. Igaz, a kiállításon több már eladott kép is szerepelt, amiket már visszaszolgáltatott tulajdonosaiknak.

Ha ismered, tudod, hol keresd, ha nem, kattints ide és hagyj neki egy üzenetet. Sajnos, a kiállításon felszolgált borokból, szendvicsekből, és a bakelitről sercegő zenéből már nem kapsz, de ha te vinnél egy üveg bort, akkor biztosan nyert ügyed van.