Egészen megtelt fiatal művészekkel és műkedvelőkkel a Jakab Hunor által működtetett Varázsecset Művészeti Tanoda dísztermévé kinevezett panzió étkezője. Kadicsfalván, a Margaréta vendégfogadóban várt Jakab Hunor, a tanoda ötletgazdája és fő motorja. Kissé megilletődve, mert nem számított ennyi vendégre. Székeket cipelt, majd hátrakiáltott a szemlátomást büszke édesanyjának: „Anyu, kenj még szendvicset!"

A fiataloknak Győrfi András, magyarországi, de szegről-végről erdélyi kötelékekkel rendelkező festőművész élőben mutatta meg, hogyan alkot, miközben előadta, hogy mindenki zseninek születik, csak a legtöbb emberből a szülei kiirtják az önbizalmat. Hat-hét éves koráig mindenki rajzol, így fejezi ki, és vezeti le érzelmeit. Később ez eltűnik, mert a szülők más irányba terelik a gyermek érdeklődését. Neki szerencséje volt, mert az édesapja műkereskedőként számtalan alkotóhoz elcipelte, és „Hülye vagy, nem látod, mennyi szegény festő van?" felkiáltással rávette, hogy építészeti egyetemet végezzen, de mégsem sikerült eltántorítania a festéstől. És ebben a csíkszeredai származású Szász Endrének is szerepe volt. Mogorva volt Szász, de mivel tartozott Győrfi apjának, engedte, hogy a kis Andrásnak, hogy nézze és ellese trükkjeit, miközben fest.

Nem emelkedünk Rembrandt-i magasságokba

– mondja, miközben egy vastag ecsettel kacskaringókat fest egy előalapozott vászonra. Keskeny, magas vászon, ez fért be a kocsiba – indokol.

A mai festők már nem engedhetik meg maguknak, hogy elképesztő pontossággal, aprólékossággal kidolgozzanak egy képet, mindezt akár egy éven át. „Én is 21. századi ember vagyok. 50-60 perc egy kép elkészítése" – árulja el Győrfi.

Az 51 éves művészről megtudjuk, hogy felesége és egyben titkára, Angéla, szentléleki, ősei pedig Gyergyóalfaluból vándoroltak ki, ő maga Kaposváron nőtt fel. És Jakab Hunorral ellentétben ő emlékszik arra, hogyan ismerkedett meg a tanoda vezetőjével: Hunor ráírt Facebookon. A lazaságot hangsúlyozza, a művészeti tanárok a szabályok betartására intenek, de lazának kell lenni – mondja.

Letörli a képét

Elképedve vesszük tudomásul, hogy törléssel fest. Vagyis felvisz egy csomó barnáspirosas olajfestéket a Németországból vett vászonra, melynek felületét eleve szabálytalanul alapozta, lakkozta, így az is az alkotás része, majd vesz egy radírt, egy közönséges zacskót, vagy egyenesen a tenyerét, és azzal töröl a pacából önarcképet. Pillanatok alatt. Már egészen elfelejtettem, hogy miért szerettem a szakmámat. Mert egészen közelről nézhetem, amint alakulnak a dolgok, aztán átadhatom az élményt az embereknek. Éppen elkészül a portré vázlata, amikor átvillan a fejemen. Hogy ez hiányzik mostanában. Az alkotás. A katarzis.

De hess vissza, a katarzis éppen zajlik. Igaz, hogy meg-megtörik sztorikkal arról, hogy Győrfi egyik védjegye a paradicsom. Odatöröl egyet a kép sarkába. Aztán a ló, de az most nem fér ki. Meg az önarckép. Reneszánsz udvari bolondként láthatjuk viszont festőnket. A reneszánsz is visszatérő motívum. Játékra teremt lehetőséget. Szeretek játszani – mondja Győrfi.

A művész nem lehet csak művész, önmaga marketingmenedzserének kell lennie. Ennek titka pedig az önbizalom, hogy a művész meg legyen győződve arról, hogy ő tehetséges és az alkotása is remek – okulunk folyamatosan. Némileg ellentmond korábbi önmagának, amikor azt állítja, hogy zseninek és művésznek születni kell, nem mindenkinek való ez a mesterség, de sebaj. Az olajat dicséri az akvarell technikával szemben, az olajat lehet törölni, az olaj természetes, az akvarellhez használt festék többnyire mű.

A Tanodában nem olajat használnak, mert a gyerekek után sokat kellene takarítani az eszközöket – mondja Jakab Hunor.

Írd alá!

A hal, a ló, a hajó a visszatérő motívumok Győrfi képein, pedig nem is szereti a halat. Na meg az aláírás. Egy idő után mindegy, mi van rajta, ez teszi értékessé a festményt – figyelmezteti ifjú kollégáit leheletnyi keserűséggel tekintetében a művész. Ekkor már kész a fekete háttér. Ez a kettes számú technika. A másik, hogy előbb a hátteret festi meg, és azon, vagy abból alakítja a formát.

Ez most jól sikerült? – hangzik a kérdés a közönségből. A választ nem jegyeztük le, meg lehet nézni a képen.

A festőnek a rajzolás az edzés, hangzik el. De a rajznak nincs értéke, nem fizetnek érte, ezért nem éri meg sokat edzeni, lusta is már a festőnk hozzá. A festő is ember, azt szereti, hogy minél kevesebb munkával keresse meg a betevő falatját, és minél több ideje legyen kirándulni - mondja.

Győrfi egyetért azzal, hogy a művészet lényege a gyönyörködtetés, és szerinte rossz irányba mozdult az absztrakt tendenciával a festészet. Szerinte nem jó az, ha az emberek nem értik, amit látnak.

Az internet baklövés egy művész szempontjából, mert ott vagy a világhálón, és azt hiszed, világhírű vagy, mert több ezren követnek, lájkolnak. De az eladott képek száma nem növekszik egyenesen arányosan a lájkokéval. A galériázás is csak úgy éri meg, ha elmész oda, ahol az embereket érdekli a művészet. Például Budapesten nem annyira éri meg, mint mondjuk Horvátországban, egy kis középkori nyaralóvárosban. Győrfinek itt van néhány éve galériája. Előre is fest, de nála a show, hogy élőben követheted a kép elkészültét, része a műnek.

Oszlopos művészet

A festmény után szünet következett, és egy pohár bor után Hodgyai István plakáttervező mutatta meg a különböző színházi előadásokhoz készült műveit, és mesélt róluk mulatságos, tanulságos sztorikat. Megtudtuk, hogy Romániában a művészi plakát dívik a színházban, Magyarországon ezzel szemben a moziplakátot favorizálják, a színészek arcával adják el az előadást.

Hodgyai gyakran egy, a rendező, vagy a színészek által elejtett mondatból indul ki. Az udvarhelyi Oidipusznál például a lábból, hogy ez az előadás a lábról szól a rendező számára. Némi német színházi művér, egy lúdtalpmentes láb, és kész is a plakát.

Egy nem túl távoli asszociáció, egy polgárpukkasztó ötlet és igényes kivitelezés kell a sikeres plakáthoz, amely nemcsak a nézőket csábítja a színházba, a lila hajú mamikat borítja ki, hanem önmagában is értelmezhető műalkotásként. Tudta, hogy van színházi műkés? Megnyomja a gombot rajta, és a haver nyakán már folyik is a vér?

Boldog szülinapot, Varázsecset. Felnőttoktatás van?