Néha úgy megyünk el a temetőkben egy-egy sír mellett, hogy ismeretlenként tekintünk az ott nyugvó egykori székelyudvarhelyi polgárra. A város ismertebb, a közéletben vagy a kultúrában maga után nyomot hagyó egykori lakóinak nyughelyét talán ismerjük, de még nagyon sok olyan egykori udvarhelyi volt, akik bizonyos dolgokban nagyot alkottak.

A sportolók ilyenek. Ma már ismeretlenként nyugszanak sírjaikban, pedig egykor dicsőséget szereztek Székelyudvarhelynek. Lehet, hogy nem jártak világbajnokságokon vagy nem játszottak országos szinten, de valamikor szívből küzdöttek a focipályán, a jégen, a kézilabdapályán. A Hargita, az UMTE focicsapataiban, az Autosport kézilabda-együttesében vagy a Küküllő hokicsapatában olyanok játszottak, akiket egykor szüleink, nagyszüleink vagy még mi is hétről hétre biztattunk, szidtunk, tapsoltunk.

Felsorolásunk természetesen nem lehet teljes, hiszen nagyon sok olyan sportoló van, akik máshol nyugszanak, illetve olyanok is, akiknek mi nem találtuk meg a sírját. Halottak napi mementónk és fényképeink a város két legrégebbi temetőjében, a Szent Miklós-hegyi római katolikus, illetve a belvárosi református temetőkertben készültek.

A kapustól az olimpikonig

A katolikus temetőben a bejárat után a lépcsőn felfele haladva pillanthatjuk meg Kinda Tibor (1922–1983) sírját (nem messze Maszelka János festőművész sírjától), aki a negyvenes években felváltva volt a kapusa a Hargita és az UMTE labdarúgócsapatainak, de az Autosport kézilabdacsapatában is őrizte a hálót.

Ha egyenesen haladunk tovább, a papok sírja után nem sokkal következik Dr. Leövey Klárának (1909–1996), dr. Rösler Károly festőművész feleségének sírja, akiről talán kevesen tudják, hogy az az ötvenes évek elején országos bajnok sakkozó volt. Ettől a sírtól kissé jobbra van eltemetve Pataky Béla (1918– 989), Székelyudvarhely egykori híres sízője és síléckészítője. Itt van eltemetve a családi sírhelyen Dobos Ferenc (1912-1992) is, aki olimpikon volt.

A gimnázium egykori igazgatója még egyetemista korában 1936-ban evezésben részt vett a berlini olimpián (az Egyetemi Evezős Klubból került a válogatottba), a magyar kormányos nélküli négyes tagjaként.

Kézilabdát a lányok kezébe

Ha a Dobos család sírjától tovább megyünk, ugyanazon az oldalon, jóval kintebb van a Ferencz Árpád (1913-1945) sírja. Nem volt sportoló, de egy igen fontos sportág egyik helyi megalapítóját tisztelhetjük a fiatalon elhunyt gimnáziumi testnevelő-tanárban.

A harmincas évek közepén ő szervezte meg az első iskolai lánykézilabda-csapatokat és kezdte tanítani az udvarhelyiek később talán legkedvencebb sportágát, aminek történetéről hamarosan könyv fog megjelenni.

A temető fő sétányán (nem a ravatalozóhoz vezető sétányon, hanem a második jobbra térő úton megyünk be) az egyik legszembetűnőbb, faragott síremléke Tamás Ignác (1928–1998) kézilabdaedzőnek van. A hatvanas-hetvenes évek udvarhelyi kézilabdázóinak a zöme a keze alól került ki, egész életében a kézilabdáért dolgozott, ő építette azt a kézilabdapályát is, ami körülbelül a mai Tomcsa Sándor utcai játszótér helyén volt.

Mögötte van a Papp István (1911–1983) sírja, aki szintén udvarhelyi kézilabdaedző volt, ugyanakkor lelkes támogatója az itteni sportéletnek. Szinte Tamás Ignáccal szemben van eltemetve Papp Zakor Endre (1900-1991), akiben az udvarhelyi foci egyik szülőatyját tisztelhetjük, mert gyerekként ő hozta az első futball-labdát Székelyudvarhelyre, később a Hargita csapatában játékos, edző és csapatvezető is volt.

Ha kicsit fennebb megyünk, jobb kéz felől, nem az első sorokban van eltemetve Kinda József (1915–1986), az említett Kinda Tibor tesvére, dr. Kinda László fogorvos (egykori kézilabdázó és edző) édesapja. Az UMTE (Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet) kapusa volt a harmincas-negyvenes években.

Áttérve a református temetőkertbe, a ravatalozó felé vezető út jobb oldalán van dr. Danis Ferenc orvos sírja (1928-1971).

A negyvenes évek végén alapembere volt az Autosport nagypályás férfi kézilabdacsapatának, de a román ifjúsági válogatott keretének is volt tagja.

Danis sírjától néhány méterre kicsit fennebb két csapattársa is nyugszik.

Bardócz Béla (1925–1962) is az Autosportban kézilabdázott, az idősek szerint nagyon érdekes dobástechnikája volt, a diszkoszvetéshez hasonló mozdulattal, alkarból dobott.

A sport polihisztora

Bardócz sírjától kicsit távolabb, az út mellett van a Gyarmathy család sírkertje, itt pihen Gyarmathy Károly (1928–1966), aki szintén kézilabdázó volt az említett időben. A temető felső részében (ha elhagyjuk a Csanády-sírt, illetve a Bakk-orvosházaspár síremlékét), jobbra van Török Ernő (1929–2004) sírja. Sokszoros válogatott jégkorongozó volt, talán a valaha élt legkomplexebb udvarhelyi sportoló, mert a negyvenes-ötvenes években igen magas szinten kézilabdázott, focizott és asztaliteniszezett is.

Pontosan vele szemben nyugszik Heim József (1922-2009), alias Hargita Jóska, aki ugyan rövid ideig volt futballista (combon lőtték a háborúban), de a „kicsi magyar világban" volt egy olyan budapesti kirándulása, amikor egy érdekes cikk született róla az akkori Nemzeti Sportban, onnan ragadt rá a Hargita Jóska becenév.

A felsoroltakon kívül még több egykori udvarhelyi sportember nyugszik nemcsak a két régi udvarhelyi temetőben – egykor ők is dicsőséget szereztek a városnak, akik játékukkal jobbá, szebbé és örömtelibbé tették az egykori Székelyudvarhely sportszerető közönségének hétvégéit és mindennapjait.