A régi Székelyudvarhely bővelkedett tanult, felkészült tanárokban – olyanokban, akik nemzedékeket oktattak olyan alapossággal és odaadással, hogy mély nyomot hagytak az egykori és mai Udvarhelyen. Ilyen volt dr. Dobos Ferenc is, aki száz éve, 1912. április 25-én született Székelyudvarhelyen és itt is halt meg húsz évvel ezelőtt, 1992. május 30.-án.

Apjától örökölte tudását

Idősebb dr. Dobos Ferenc Alsójáráról került Székleyudvarhelyre, a gimnázium történelem-földrajz szakos tanára volt – emellett színdarabokat, verseket írt, előadásokat tartott, de önkormányzati képviselő is volt. Fia, ifjabb Dobos Ferenc Székelyudvarhelyen született, itt kezdte el tanulmányait, de már a budapesti Mátyás Király Reálgimnáziumban szerzett érettségi oklevelet és a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt.

Apjához hasonlóan szintén földrajz és történelem szakos tanár lett. Doktori dolgozatát 1939-ben Pécsett, az Erzsébet Tudományegyetemen védte meg, ezt a Gyimesi-szoros földrajzáról írta (a munkát az udvarhelyi Tudományos Könyvtár is őrzi).

Olimpikonból gimnáziumi tanár

Udvarhelyen sokan sokáig úgy tudták, hogy ifjabb Dobos olimpiai bajnok volt evezésben: ez így nem igaz, de az ifjú tanárjelölt valóban olimpikon volt. Az 1936-os Berlini olimpián részt vett (az Egyetemi Evezős Klubból került a válogatottba) és az ún. kormányos nélküli négyes tagja volt. 7:57-es idővel a reményfutamban kiestek, a hivatalos listán a 9. helyre tették a csapatot. Az egység tagjai Dobos Ferencen kívül Halmay Gyula, Pabsz Frigyes és Vaday Tibor voltak.

A visszaemlékezések szerint Dobos Ferenc magas, szikár, igen erős fizkumú ember volt, rengeteget motorozott, szenvedélyes horgász is volt. Az egyetem elvégzése után tanársegéd volt a pécsi egyetem Irodalomtörténeti Intézetében, majd tanfelügyelőnek nevezték ki Székelyudvarhelyre.

A háború idején Veszprémbe került (itt is tanfelügyelő volt), majd újból hazatért Udvarhelyre és a gimnázium tanára lett (1945 és 48 között). Az ötvenes években a Pedagógiai Középiskolában tanított, 1959-ben került vissza a gimnáziumban és itt dolgzott nyugdíjba vonulásáig (1972).

A megbecsült polgár

Péter Attila 1999-ben megjelent, A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egykori tanárainak sírjai című könyvében így ír róla: „Példás családi élete, a tudományos munkássággal párosuló kiváló oktató-nevelő tevékenysége, a szülőföld és népe iránti szeretete nemcsak az iskola munkaközösségének mintaképévé, hanem szülővárosa megbecsült polgárává is avatta."

Dr. Dobos Ferenc tizenhat évet tanított a gimnáziumban a földrajzot és történelmet – a kommunizmus éveiben sajnos a történelmet eléggé nehezen lehetett oktatni, hiszen sok minden nem volt mindegy az akkori hatalomnak. Nem volt hozzá kegyes a sors: felesége korán megbetegedett, lebénult, 1966-ban elhunyt, a tanár úr idős, beteg édesanyját annak haláláig (1981) ápolta Malom utcai házukban.

Utóbbival kapcsolatban is sorscsapás érte: a gyümölcsössel, veteményessel körbevett házat - ami a mai tömbházak helyén állt - elvették és lebontották a nyolcvanas években. Az idős tanár egy Bethlen-lakótelepi lakást kapott és némi kárpótlást – ebben a lakásban élt haláláig, 1992-ig.

A Dobos család sírja a Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőben van, a Papkert felé vezető sétányon (a jobb oldalon, a plébánosok sírhelye után nem sokkal). Gyászjelentőjén a „Nem félek én, mert hogyha meghalok, ezerszer élek én" sor szerepelt - Dobos Ferenc, a tanár-olimpikon tanítványai lelkében él tovább.

(A cikkhez felhasználtuk Péter Attila nyugalmazott tanár, illetve dr. Szakács István Péter írásait)