Képriport
Az avató ünnepség után a munkálatok picit lelassulnak, mert az óvó nénik erÅ‘teljesen elindÃtják az elszakadás vagy leválasztás folyamatát. Ez egyébként egy teljesen természetes és helyénvaló folyamat, kábé úgy kell elképzelni, mint mikor a nagykorú gyerek elindul a nagyvilágba, és elvágja a szülÅ‘kkel a szálak egy részét, csak annyit hagy meg, amennyi nem akadályozza Å‘t a saját útján való haladásban. Itt az oviban is ez történik, hogy baráti viszonyból átmegyünk szülÅ‘-pedagógus viszonyba, már nincs beleszólásunk nekünk, szülÅ‘knek abba, hogy mit hogyan csinálnak, már nem akkor megyünk be az oviba, mikor kedvünk tartja, satöbbi. Ez teljesen normális, csak az nem volt itt normális, hogy nem volt kész a terem. És ha az óvó nénik csúnyán néztek ránk, amikor be akartunk menni dolgozni, s még azt is hozzátették, hogy az igazgató néni azt üzente, hogy korlátozni kellene a szülÅ‘k bejárását, és üzemelik be a riasztókat, akkor mi ezt megértettük, s hÃvatlanul nem jártunk be. Egyébként teljesen érthetÅ‘, hogy három hónapnyi épÃtkezés, bizonytalanság és fejetlenség után egy kis nyugit akartak, hogy tudjanak odafigyelni arra, ami a legfontosabb ebben az egészben: a gyerekekre, a csoportra. A csoport össze is állt szépen, jó a hangulat, a legtöbb gyerek beszokott és szépen fejlÅ‘dik.