Képriport
Bizonyára sokatokat érdekel, mennyibe került ez a buli és ki állta. Mert ilyen világban élünk, hogy mindenkit a pénz érdekel. Elmondom úgy nagyjából: az alapegyezségünk az igazgató nénivel úgy szólt, már ami az építkezést illeti, hogy ő tud adni anyagot, de nem tud fizetni munkaerőt. Így mi jöttünk a két kezünkkel és a szerszámainkkal, ő pedig az ovi felújítási alapjából állta a kavicsot, a betont, a vashálót, a fal gipszkartonozásához szükséges mindenfélét, a falfestéket, az ajtókat, a teljes villanyvezetést, a falazáshoz szükséges téglát és vakolóanyagot, a fürdőhöz ami kellett, beleértve az udvar végigásását is, s valószínűleg még egy csomó mindent, ami most nekem nem jut eszembe. Mi is raktunk bele anyagot, ki amit tudott, Nándi és Grendel adományozták a padlófűtés csöveit, Janó adta a nagy értékű parkettát. A parketta lerakását mi álltuk, az volt a legnagyobb kiadás a szülők számára, gyerekenként 250-300 lejt fizettünk rá, ebben benne volt ragasztó, ragasztás, csiszolás, lekenés, minden, még a saroklécek is. Aztán valahol 75 lej körül fizettünk gyerekenként a faanyagra, amiből az asztalokat és a polcokat megcsináltuk. A konyhapultot ajándékba kapta Boróka egy osztrák ovitól, ahol gyakorlatozott, csak a csiszolása és a lekenése hárult ránk. A lekenéshez remetei barátunk, Hunor ajándékozott tipikusan waldorfos lenolajas-gyantás-viaszos szert. A különféle rongyokat a csajok szerezték be, egy részét saját pénzből, egy részét egyesületen keresztül fizettük. A függönyöket fizettük még mi, az gyerekenként 20 lej körül volt. Aztán jött egy rakás Waldorf-specifikus cucc, a rajztáblától kezdve a viaszgyurmáig s a festékekig, ezek nagyon drágák, de jók, s akkor is meg kellett volna vennünk őket, ha az ovit nem mi építjük. Mivel ezek nagyrészt fogyóanyagok, valószínűleg évente meg fog kelleni vennünk őket, ez gyerekenként valahol 150 és 200 lej között volt. Biztos, hogy a felsorolásból egy rakás mindent kifelejtettem, rengetegen raktak bele sok mindent, mindenkinek köszönet és hála.