Szeptember 15. Halad a gipszkartonozás, de kollektív bűnösség hangulata terjed a csapatban. Rosszra fordul az időjárás, be kell költözni a gyerekekkel az egyik dohos terembe. Az igazgató néni is kezd nyomást gyakorolni, hogy haladjanak gyorsabban a munkálatok, mert nem nyugodt, na, az ő vállán van a felelősség. De mind lehet, ha a beton nem akar száradni. Ha a város egy hónappal hamarább rábólintott volna, hogy nekünk adja a termet, akkor most másképp állnánk. De így, egy hónap alatt nem lehet csodákat művelni.