Zolti tekeri fel s alá a létrán a karókkal, kábé annyit dolgozik három délután alatt, mint amennyit én egy hét alatt lettem volna képes. Be kell látnom ismét és ismét, hogy mi, városról költözött falusiak, akik próbálkozunk gazdaemberré válni, hiába, hogy egy átlag blokkos emberhez képest háromszor annyit dolgozunk, soha de soha nem fogjuk tudni felvenni a versenyt azokkal, akik munkába születtek, és gyerekkoruk óta nyomják ezt keményen. Hiába minden igyekezet, vizet sem vihetünk nekik. Talán a gyerekeink már jobban benne lesznek, s néhány generáció múlva ismét vissza tudunk alakulni munkás emberré, de egyelőre akármelyik szomszédomat nézem, csak állok és bámulok, emelem kalapom.