Újabb munkanapra ébredünk. Egyből elmondom, hogy mi a szalmabálaházunk fő hibája, jó? Nem tudom magamban tartani a titkot. Mikor ez a kép készül, még nem tudok erről a hibáról, csak később jövök rá, de most elmondom előre. Ez egy önhordó szalmabálaház lenne, ami azt jelenti, hogy a szalmabála-fal kellene, hogy megtartsa a tető súlyát. Ezt úgy oldják meg, hogy a fal tetejére raknak egy fakeretet, s ezt meghúzatják lefelé erővel, amitől a fal bekeményszik. Mikor felrakom később a ház tetejére a keretet, s lehúzatom, akkor jövök rá, hogy az én falam, amit bepréseltem a sarokdeszkák közé, nem feszül be annyira, amennyire kellene, inkább pocakot ereszt, kigörbül. Rájövök, ennek az építési stílusnak az az alapelve, hogy ha az ember egy bálára nyomást fejt ki, az kilapul, s belefekszik a köteleibe, amikbe beszorul, ettől lesz kemény. Ez nálunk úszott, de feszülés nélkül is olyan kemények lesznek a falak, hogy úgy döntök, nem fogjuk szétszedni és újraépíteni a házat, marad így. Ejsze csak nem borul ránk.