Képriport
Újabb munkanapra ébredünk. EgybÅ‘l elmondom, hogy mi a szalmabálaházunk fÅ‘ hibája, jó? Nem tudom magamban tartani a titkot. Mikor ez a kép készül, még nem tudok errÅ‘l a hibáról, csak késÅ‘bb jövök rá, de most elmondom elÅ‘re. Ez egy önhordó szalmabálaház lenne, ami azt jelenti, hogy a szalmabála-fal kellene, hogy megtartsa a tetÅ‘ súlyát. Ezt úgy oldják meg, hogy a fal tetejére raknak egy fakeretet, s ezt meghúzatják lefelé erÅ‘vel, amitÅ‘l a fal bekeményszik. Mikor felrakom késÅ‘bb a ház tetejére a keretet, s lehúzatom, akkor jövök rá, hogy az én falam, amit bepréseltem a sarokdeszkák közé, nem feszül be annyira, amennyire kellene, inkább pocakot ereszt, kigörbül. Rájövök, ennek az épÃtési stÃlusnak az az alapelve, hogy ha az ember egy bálára nyomást fejt ki, az kilapul, s belefekszik a köteleibe, amikbe beszorul, ettÅ‘l lesz kemény. Ez nálunk úszott, de feszülés nélkül is olyan kemények lesznek a falak, hogy úgy döntök, nem fogjuk szétszedni és újraépÃteni a házat, marad Ãgy. Ejsze csak nem borul ránk.