Vége a panaszkodásnak, mondjak valami igazán jót: idén sikerül megélnünk azt az élményt, amit mindig is irigyeltünk a régi székölykösöktől, amikor egy fél óráig, egy óráig nem látod a gyereked, aztán megjelenik pár másodpercre, megnézi, hogy mit csinálsz, hozzád bújik, s ismét eltűnik. A dolog szépsége itt abban is rejlik, hogy az előző évi menetekkel ellentétben itt telefonjel is van, s ha valamelyik gyerek elkezdett bőgni a szülei után, mindig kerül egy felnőtt, aki tárcsázza a karkötőjén lévő telefonszámot.