Képriport
Jelenleg az üzleti érdekek is küldik a csúcs felé az embereket. Múltkori anyagunkban Ãrtunk arról az áfonyásba épÃtett kiskocsmáról, mely a csúcs felé vezetÅ‘ úton található. Megkeresett PethÅ‘ Attila, a bódé tulajdonosa, aki sérelmezte, hogy lepofátlanoztuk, pedig mennyi mindent tett a Madarasi Hargitáért. Elmondta, minden év elején felfogad két embert, akik megtakarÃtják az utat a szeméttÅ‘l, aztán folyamatosan harcol az erdÅ‘tolvajokkal, sokat dolgozott az aszfaltért és a villanyért, sikerült elintéznie, hogy a megyénél egyelÅ‘re ne adjanak ki több épÃtkezési engedélyt (miután Å‘ már megépÃtette a panzióját), és felvásárolta a csúcs felé vezetÅ‘ út körül a telkeket, hogy ott senki ne folytathasson kereskedelmi tevékenységet (rajta kÃvül). A zárójelben lévÅ‘ megjegyzések egy újságÃró kollégától származnak, úgy érezzük, hogy jogosak. Természetvédelmi szempontból, mindent összevetve, az Attila tevékenysége tényleg nagyon hasznos, csupán azzal van baj, hogy mind a panziója, mind a kiskocsmája arról szól, hogy egyre feljebb és feljebb haladunk a hegyen, egyre többet rabolunk el a természettÅ‘l, mÃg odalent a faluban csodálkozunk, hogy nem tudunk élni a vadaktól.