Ez az egyik legnagyobb gondja a hargitai kopjafabiznisznek, hogy mindenki csak hoz, senki nem visz. Jó, felhozod a koszorúdat, a trikolór pántlikádat, de ki fogja azt levinni, majd ha kiveszi a nap a színét? Szép ez a látvány? Szolgálja nemzetünket? Nagyot dobban a szívünk, ha látunk egy rothadófélben levő koszorút, egy elszürkült és kifakult pirosfehérzöld pántlikát, egy kifakult művirágot? Mi lenne, ha az, aki felhoz egy koszorút, levinne egy régit? Mindenki, aki hozna egy kopjafát, szétkalapálná valamelyik elkopott kopjafa régi betonalapját, s levinné? Álom. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek az emberek még a használt műanyag pálinkáspoharaikat sem tudják levinni a hegyről, nemhogy a betonmaradékot.