Egy fiatalember egy vendégházas reklámmal feliratozott dubából nagy kartondobozokat dobál be a környéken lakók háztartási hulladékának fenntartott konténerbe. Közelebb megyünk, Árpi finoman magyarázza neki, hogy miért nem kellene ezt tennie, hogyan kellene leadnia törvény szerint az újrahasznosítható hulladékot, de ő pökhendi stílusban visszavág: „behajítsam az árokba, vagy magához vigyem?” Nem várja meg a választ, elhajt. Erre mit mondjunk? Tényleg jobb, ha ide hozza valaki a szemetét, mintha a domboldalba vinné egy árokba, de az igazán helyes az lenne, ha saját szemeteskukájába rakná, és kifizetné a szemétszállítást. Elvégre az autóján reklámozott vendégház tulaja sem élvezné, ha valaki beköltözne értesítés és fizetés nélkül a vendégházába, ugye? Tíz perc múlva visszajön a duba, s integet belőle barátunk, hogy menjek oda. De olyan stílusban integet, mintha legalább ő fizetné az órabérem, és nekem vigyázzba kellene állnom előtte.