Közben párhuzamosan több síkon folyik a színház. Ötvös Eszter, a Dénkó bácsi élettársa hazaérkezik a törvényszékről, elájul, beviszik, hosszasan siratják. „Anyuka, anyuka!”. A hangos sírástól visszhangzik a hely. Dénkó dühében kihajít egy vízzel teli flakont a becsukott ablakon keresztül az emberek felé. Ha már a kis házat lebontják, legalább a nagy szellősebb legyen. Kijön a mentő. Eszter néni beszáll a mentőbe, kiszáll a mentőből. A fiatalok hangosan sírnak, de amikor elmegyünk mellettük, hirtelen vigyorogva kezdenek el csúfolódni: „Sátoros, sátoros!”. Aztán hirtelen észbe kapnak, s folyik tovább a nagy gyász, visszhangzik a dombtető a nagy siratástól.