Gábor úr elkezd alkudozni a hatóságokkal, hogy vonuljanak el a gépekkel, s ők majd elbontják szép csendben az építményeket. Hogy súlyt adjon kérésének, időnként ököllel indul el az alpolgármester vagy valamelyik újságíró irányába, vagy fel-felvonyít, hogy „RABLÓK! GYILKOSOK!”, de a rendőrök irányába is van néhány jókívánsága. Jókívánság-palettája hatalmas, a halál és a szenvedés összes formáját tartalmazza, telis-teli gyöngyszemekkel, melyek közül az én szememben kimagaslik az egzotikus „A nyüvek egyék ki a szemét!”, mely, valljuk be, sokkal hitelesebben hangzik egy félszemű ember szájából.