Nagyszünet után zeneórára ülünk be. Úgy zenélnek ezek a hatodikos gyerekek, hogy a könnyem csordul ki. Sokan azzal támadják a Waldorfot, hogy a gyerekekből művészt nevel, mert megtanulnak zenélni és rajzolni valamennyire. Az egyik udvarhelyi oktatási szakértő fel is tette a nagy létkérdést az udvarhelyi Waldorf kezdeményezés facebook-oldalán: „ki fog eltartani ennyi művészt”? Butaság azt hinni, hogy mindenkiből művész lesz, aki a suliban alapszintű művészeti képzésben részesül. Tizedük sem lesz művész, de ha elmegy egy társaságba, ahol zenélnek, énekelnek, akkor tud énekelni és egy-két hangszeren muzsikálni. És mennyire jó a szülőnek, hogy nem neki kell drága pénzért gitárórára vagy zongoraórára járatnia a gyereket, hanem a suliban foglalkoznak vele. Ez az én paraszti gondolkodásom, mert a Waldorfosok másképp gondolkodnak picit, ők azt vallják, hogy ebben a rendszerben a zene és a rajz nem feltétlenül csak cél, hanem eszköz is, ezek segítségével lehet oktatni más tárgyakat rendesen. Ha a gyerek tud és mer énekelni, mert első osztálytól vagy óvodától énekel rendesen, akkor könnyebb neki megtanítani a szorzótáblát egy jó ritmusos dallal.