A Waldorf iskolában nem csak a gyerekek elméleti tudásával foglalkoznak, hanem az érzékszerveiket, a mozgásukat, az anyagismeretüket is fejlesztik. Itt minden összefügg mindennel, nem félnek az anyagtól, és nem félnek a valós életből vett példákkal megerősíteni az elméleti tudást. Ha a gyerek szépen meg tud forgatni egy botot, az legalább akkora öröm, mint ha be tud magolni egy évszámot. Ugyanakkor a bot forgatása segíthet az elmélet tanításában is. Ha botot egy síkban forgatjuk, akkor a külső vége leír egy kört. Ha térben, az máris egy gömb lesz. Mennyivel könnyebb egy gyerekkel megértetni így, hogy mi az a kör, mint bemagoltatni vele a lediktált definíciót, hogy „A kör egy adott ponttól egyenlő távolságra lévő pontok halmaza.” Mi? Vagy a mértékegységek tanulásánál lehet egy házi feladatot adni, hogy keress egy fél méteres puhafa botot, és 40 centinél húzz rá egy vonalat. Később mikor a térfogathoz jutunk, kopogtasd végig a házad falát a bottal, üregeket keresve, és ha találsz, becsüld meg, hogy kb. hány köbcentisek lehetnek. Lehet, hogy példáim nem túl jók, nem ismerem pontosan a tantervet, de a lényeg az, hogy Waldorfban minden tantárgy kapcsolódik a többihez, és minden elmélet kapcsolódik valahogy a valós élethez.