A tavalyival való hasonlóságok sorát folytatva, idén sem működik az, hogy megszabadulj a gyerekektől. Az egyik kolozsvári kolléga mesélte kiábrándultan, hogy az asszony megfőzte, hogy jöjjenek le ide, mert milyen fasza lesz, hogy elcsapják a gyerekeket játszani, s ők majd lazulnak. Ehhez képest a gyerek egész nap rajta lógott. Nem, nem ő van a képen, hanem ismeretlen sorstársa, aki szintén szobrot érdemelne. Miért van annyi ismeretlen katona szobra, s nincs egyetlenegy ismeretlen apa szobra sem? Ez az ember nem érdemelne meg egy szobrot? Vagy én? Mi is így jártunk Kukuccal. Tavaly azt mondtuk, csak három éves szegényke, nem tud egyedül elindulni, de majd jövőre elmegy, s egyedül játszik. Csucsu! Csak közben rendszerváltás volt, a gyerek nem érti az új rendszert, nem bírja a sorbanállást, még a tavalyinál is nehezebben szakad el tőlünk. Alig várjuk már, hogy tízévesek legyenek a gyerekek. Nem is, inkább húszévesek.