Úgy döntünk, Sószékfürdőn alszunk. Minden szép és jó alkonyatig, de akkor megjelenik egy terepjáró, mely a filagória előtti kavicson gyakorol, gyorsul és fékez. Kukuc félelemmel keveredett csodálattal bámulja, félelmében felmászik egy padra, s nem akar leszállni onnan. A terepjárós gyerekek egyébként nagyon kedvesek, udvariasak velünk és megmutatják azt is, hol van a szomszéd völgyben a borvízforrás, csak még túl fiatalok ahhoz, hogy megértsék, miért nem rajongunk annyira a dög hangjáért és füstjéért, mint ők.