Ha 2014-ben csak egyetlen fesztiválra tudnék elmenni, akkor az a Székölykök lenne. Nekem nagyon bejött. Nem biztos, hogy mindenkinek ugyanúgy beválik. Nem az a hely, ahol jól betablettázd magad, hogy egész éjjel pörögj és tíz csajt megdugj. Nem az a hely, ahol nagy sztáregyüttesek koncertje után el tudd mondani, hogy többre vágytál, vagy hogy ismét szar volt a hangosítás. Inkább az a hely, ahol pár hozzád hasonló emberrel el tudsz beszélgetni a patakparton arról, hogy milyen fasza dolog élni, és mennyi érdekes dolog van ezen a világon. Számomra meglepő, hogy hány olyan régi ismerőssel találkozom, akivel régebb nem is nagyon volt, mit beszéljek, de most nagyon hasonlóképpen gondolkodunk, élünk, közel áll az értékrendünk. Ugyanakkor rengeteg olyan embert ismerünk meg, akikkel talál a szó. Jó nagyokat beszélgetünk, miközben a gyerekek a rongyzöldségek megszerzésének és elköltésének göröngyös útján szaladgálnak. A Székölykök az a hely, ahol meggyőződhetsz arról, hogy nem vagy egyedül a világon, hogy van még remény, érdemes élni és érdemes életet adni.