A madarasiak baráti kapcsolata a patakkal nem ma kezdődött. Pár éve kibetonoztatták a falun áthaladó patakot, de nem csak az oldalát, hanem az alját is. Mert itt Hargita megyében a betonban az igazság. Régen az emberek, akik szoros kapcsolatban kellett éljenek a természettel, odaköltöztek a víz mellé. Aztán az ember „fejlődött”, elkezdett műanyagot inni és enni, és akkor a vízfolyásoknak szemétszállító szerepe lett. Aztán még többet „fejlődtünk”, elkezdtünk félni a víztől, de lett annyi pénzünk, hogy betonfalakkal elhatárolódjunk tőle. Már akinek lett. Mert azért erőst nagy szorgalom kell ahhoz, hogy ennyi betonra és ennyi csőre való pénzt összeszedjen az ember. Szerintem széles e Székelyföldön sokan szeretnének ilyen felmutatható eredményeket, de nem mindenkinek jön össze, mert hiányzik a szorgalom. Madarason volt szorgalom, így van sikersztori. Azt szokták mondani, az a legveszélyesebb, ha a szorgalom a butasággal társul. Isten veled, Madaras pataka.