Így néznek ki azok a területek, ahol a cső áthalad. Voltak is viták a kaszáló-tulajdonosokkal, mert itt is a kivitelezéskor azt a jól bevált hazai utat választották, hogy előbb törvénytelenül végigszántották a tájat, tulajdonosi engedélyek nélkül, majd mikor a gazdák panaszkodni kezdtek, akkor egyik-másiknak betömték a száját. Már akiét tudták. Legalábbis ez derül ki a szekelyhon.ro egyik írásából, melyben a polgármester forgatókönyve szerint mindenki heppi, csak egyetlen frusztrált fehérnép köti az ebet a karóhoz. Mivel semmi kedvem a polgármester hazugságait végighallgatni, de a harcába belefásult nő forgatókönyvét sem akarom lehozni ellensúly nélkül, inkább megkérdek véletlenszerűen tíz falusit, mit tudnak a dologról és mi a véleményük róla. A tíz közül hatot nem nagyon érdekel a dolog, és nem is nagyon hallottak róla. A maradék négyből egy úgy hallotta, hogy minden rendben van az üggyel kapcsolatban, és hogy a területtulajdonosokat „előre kielégítették”, a másik három pedig úgy tudja, hogy több gond is volt ezen a téren, és még most is folyamatban van a gazdák kiengesztelése. A tíz megkérdezett közül egyik sem fektetett be a vízerőművekbe, pedig mindenkinek fel volt ajánlva a lehetőség. Ez mindenképp pozitívuma ennek a beruházásnak a Lénárd-féle erőművekhez képest, hogy itt nem titokban kezdték el az építkezést, az egész falu tudott róla, és fel volt ajánlva a népnek, hogy beszállhat részvényesnek. Ezt csak enyhén árnyalja az a tény, hogy habár a terv úgy indult, hogy a helyi tanács és a helybéli lakók projektje, egyszer csak kiderült, hogy a többségi tulajdonos egy vállalkozó, akinek semmi köze a faluhoz. Persze, ismétlem, még mindig sokkal jobb, mint például az Úz-völgyi eset, ahol, mint kiderült a többségi tulajdonos egy ciprusi off-shore cég.