A vízerőmű építők mindig azzal érvelnek építkezés előtt, hogy a gát felépítéséből adódóan lehetetlen, hogy a patak víz nélkül maradjon, mert mindig előbb a hallépcsőbe folyik a víz, s mikor az megtelt, akkor folyik csak át az ők csövükbe. Szentegyházán Lénárdék ezt úgy szokták kicselezni, hogy valamivel eldugják a hallépcső kifolyóját, vagy egy lemezzel, vagy fadarabokkal, hogy több víz folyjon a csövükbe. Itt Madarason még cselesebbek voltak. Elmagyarázom, hogyan működik a rendszer: normális esetben az erőműbe, azaz a csőbe a víz a kép közepén, a fekete vaslétra alatti betonküszöb átlépésével jutna, a téglaszínű rácson keresztül. A tőle bal oldalra lévő függőleges résen a hallépcsőbe folyik a víz, ami azt jelenti, hogy normális körülmények között legalább 25 centi magasságú, tizenvalahány centi szélességű téglalapon ömlik vissza a patakmederbe a víz, még mielőtt az erőmű elkezd vízhez jutni. Ez garantálná azt, hogy mindig marad víz a patakban. Na, de most már van egy kiskapu is a dologban, a kép jobb oldalán lévő rozsdaszínű ajtó, amit megnyitva most épp annyi vizet vesznek el a patakból, hogy a hallépcső résén 1,5-2 centi víz bukjon csak át, azaz a törvényes minimumnak kevesebb, mint egytizede. Mert kevés a víz a patakban.