Visszatérünk a gyűlő eperhalmunkhoz, mert azért ez mégis a miénk, ez a biztos. A gazda jó hírrel szolgál, sikerült találnia még három leányt, s hamarosan jön a fia is, tehát nagy valószínűséggel sikerül estig megszedni a tonnát. Közben az epret is dicséri, hogy milyen szép, hányszor volt szerezve. Igen, itt az epret „szerezik”, azaz befújják szerrel. Minél többször szerezik az epret, annál szebb, annál piacosabb. Itt azt kell mondanom, ismét a vásárlók a hibásak, ha a piacon a gyönyörű, foltmentes gyümölcsöt részesítik előnyben, akkor több vegyszert kapnak cserébe. Na de azért mielőtt leírnánk a szatmári epret, hogy hű, de vegyszerezett, gondoljunk bele, milyen vegyszerezett lehet egy olyan eper, ami messziről jön, valamelyik mediterrán országból. Ha ez az eper egy napot bírja leszedéstől eladásig, s az pedig egy hetet, akkor mit kellett abba rakjanak? Szóval szerezett a szatmári eper, s ennek nem örülünk, de még mindig ez a legegészségesebb a piacon.