Elindulunk a faluba epret keresni. Az egyik buszmegállót kibérelték valami temesvári rendszámú eperkereskedők, ott hűtik a portékájukat. Adnának ők epret, feláron, de olyan ronda a gyümölcs, hogy csak utolsó esetben venné meg Jóska bácsi. A fickó határozottan állítja, neki a pocakja nem a sörtől van, hanem az epertől. Mert ez nem bioeper, néz rám halálkomolyan. Ezt táppal és vízzel fújják fel, biza. De ha ezt kéri a piac, ez van. Addig, míg a vásárló a piacon odaáll az eperhalom elé és kiválogatja a legnagyobb szemeket, illetve mindenki onnan vásárol, ahol a legnagyobb szemű az eper, addig mindenki nagyszemű epret próbál meg termelni, s azt csak így lehet. Tehát a fogyasztó a hibás, hogy ilyen epret eszik, mert az ő igénye alapján termesztik ilyenre.