Képriport


A székely szakadtság napja

33 | 43
33.jpg
fotó: szöveg: Egyed Ufó Zoltán | 2014.03.12
01.jpg 02.jpg 03.jpg 04.jpg 05.jpg 06.jpg 07.jpg 08.jpg 09.jpg 10.jpg 11.jpg 12.jpg 13.jpg 14.jpg 15.jpg 16.jpg 17.jpg 18.jpg 19.jpg 20.jpg 21.jpg 22.jpg 23.jpg 24.jpg 25.jpg 26.jpg 27.jpg 28.jpg 29.jpg 30.jpg 31.jpg 32.jpg 33.jpg 34.jpg 35.jpg 36.jpg 37.jpg 38.jpg 39.jpg 40.jpg 41.jpg 42.jpg 43.jpg
Az, hogy egy zászlós ember elfoglalja a másik sávot is, beállva egy rönkszállító kamion elé, és erővel kell eltávolítani onnan, az sok, kevés, vagy pont elég? Kérdés, hogy mit akarunk. Kérdés, hogy milyen úton akarjuk megszerezni az autonómiát. Békés úton, egyeztetésekkel? Akkor miért fitogtatjuk erőnket, miért szerzünk haragosokat az ügynek? Vagy inkább erővel próbálkozunk? De akkor pedig miért nem háborodunk fel igazán az utcára vonulási jogaink lábbal tiprásakor? Miért nem foglaljuk el az egész utat? Miért arra kérjük a légiósokat, hogy féken tartsák a magyarokat, ahelyett, hogy áttörjék a csendőrkordont? Megpróbáljuk az arany középutat, azaz meg is mutatjuk picit az erőnket, de azért csendesek is vagyunk? Használ ez? Tavaly használt? Ha évről évre megszervezzük a békés tüntetést, és nem érünk el vele autonómiát, akkor az kinek jó? A politikusainknak, akik évről évre elvethetik az autonómia magját a választók agyában, és learathatják munkájuk gyümölcsét azok pénztárcáiból?