A Nyirő József újratemetése helyett rendezett áhítat után kérdések sokasága merült fel az udvarhelyiekben. Arra kértük a ceremónia társszervezőjét, a Székelyudvarhelyért Alapítvány elnökét, Szász Jenőt, válaszoljon ezekre.

Hol vannak az író földi maradványai? Elhamvasztották őket, vagy sem?

Miután az exhumálás megtörtént Madridban, és Budapestre érkeztek a maradványok, ott hamvasztásra kerültek, azért, mert látván a román hatóságok „barátságos" hozzáállását, a román törvények szerint a hamvak esetében semmifajta többletdokumentációra, engedélyre nincs szükség a román fél részéről, tehát nem kellett sem konzuli, sem másfajta engedély, hogy be lehessen hozni bárkinek a hamvait.

A hamvak nem indultak el Budapestről.

Tehát jelenleg is Budapesten vannak a hamvak?

Amiről én tudok, a hamvak mindaddig nem indultak el, amíg erre nem voltak meg a feltételek. És most is, az én véleményem szerint, ezt homály fedi, erről nem akar senki nyilatkozni, nem is a mi tisztünk ezt talán tisztázni, mivel a sírgondnokság, és ennek megfelelően, a hamvak fölötti jogosítványok is a Magyar Országgyűlés kezében vannak, ők az illetékesek, hogy ebben a kérdésben megnyilatkozzanak.

Hogy aztán a hamvak ideérkeztek-e és, hogy innen visszamentek-e, ezzel kapcsolatosan most vannak találgatások. Van a Szőcs Géza táskája, és azt gondolom, hogy ezt kár is feszegetni, mert ez a történet így szép, ha ezek a kérdések továbbra is élő kérdések maradnak.

Egy kétlejes igazoláson múlik, amikor azt helyesen fogja kiállítani a polgármesteri hivatal – és bízom benne, hogy június 10-e után lesz olyan polgármester, aki ezt helyesen fogja kiállítani – akkor Nyirő József újratemetésére sort lehet keríteni.

Tegyük fel, hogy ezt a kétlejes igazolást korrigálják, akkor hogyan történt volna meg az újratemetés? Hiszen a hamvak nem érkeztek meg Romániába.

Gyakorlatilag itt péntek volt az utolsó határidő, ennek megfelelően pénteken váltottuk is ki az engedélyt.

Egyébként két vagy három adatot tartalmaz az egész papír és abból sikerült kettőt összecserélni, elrontani – ez azért nagy mutatvány és mutatja a mai székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalnak az állapotát, felkészültségét, rátermettségét.

Én most utólag azt mondom, hogy ott volt egy összjáték a polgármester és a prefektúra között, mert egyébként miért kellett volna elrontani. Meggyőződésem, hogy az elmúlt húsz esztendőben egyet sem rontottak el, ez az egyetlen, mert a prefektúra egyet sem vett ki. Mindenkit eltemettek, mindenki megkapta a cetlit.

Egyetlen egy esetben sem kötöttek bele ebbe a papírba, nem volt elrontva, csak most.

Az újratemetés dátuma már jó ideje tudott. Miért csak pénteken kérték ezt az engedélyt?

Azért, hogy a hamvak hazahozatala szempontjából egyik a másikat kövesse. Akkor induljanak el a hamvak, amikor erre friss engedély van, és a jogi fedezete meglegyen a hazaszállításnak. Gyakorlatilag egy rutin kérdés, rutinfeladat, mindenki más esetében ezt egy-két nap alatt rendezik.

Nyirő József esetében is azt a rutinfeladatot kellett volna végigcsinálni, mint minden más halandó ember esetében. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból korrekt módon jártunk el.

Eleve a kérdés fölvetése hamis. Azért nem hamarabb, mert mindenki más esetében ez ennyit igényel. Egyébként ez kettő perces papír, kétlejes bélyegilletéket is igényel és ha ez nincs meg, a jogkövetkezménye 100-200 lejes bírság. Ez a fajsúlyát mutatja, hogy egy bagatell ügyről beszélünk.

Érthető a felvetés, hogy rutineljárás, viszont önök közben is jelezték, hogy többször is akadályokba ütköztek a polgármesteri hivatal részéről. Nem számítottak arra, hogy esetleg itt is problémák lehetnek és ezért jó lenne idejében, a megszokottnál korábban lépni ebben az ügyben?

Ez egy olyan rutinkérdés, hogy ebben nem gondoltunk mi semmit, vagy ha gondoltunk is, rutinszerűen, pont úgy, mint mindenki más esetében. Ez nem a polgármester teendője.

Ezzel nem szabad a polgármesternek tölteni az idejét, sem fontoskodnia vele. Szerintem Bunta sem töltötte ki, csak ezt az egyetlen egyet az elmúlt négy év során. Sikerült is elrontania.

Jobb lett volna, ha ezt is a munkatársakra hagyja, mert akkor Nyirő József ma el volna temetve.

A földi maradványok, a hamvak holléte miért ilyen titkos még most is? Félnek, hogy elkobozza esetleg a rendőrség?

A tapasztalatok nem azt mutatják, hogy minden egyes részletét el kellene mondani a dolgoknak. Azt el kell önnek mondanom, hogy megkímélt engem Kövér László elnök úr, még mi sem kerültünk beavatásra, hogy hol vannak a hamvak.

És ezen a ponton nem érezték, mint társszervezők, hogy kihagyták önöket valamiből?

Megkíméltek tőle. Azt látta az elnök úr, hogy gyakorlatilag milyen hercehurca van körülötte, hogy a románok hogy állnak hozzá, hogy gyakorlatilag a románokhoz átjátszanak magyar emberek is, a gyenge láncszemeket a román hatóság megtalálta a magyarság körében.

Kire gondol konkrétan?

A polgármesterre személy szerint. Nem én gondolok, gyakorlatilag ez történt. Már eleve a közterületi engedély kibocsátása kapcsán is ez tapasztalható. De utána megmentettük a helyzetet a Papkertnek a kibérlésével, és ezért az egyházamnak hálás vagyok, mert gyakorlatilag megmentettük a város becsületét. Sort tudtunk keríteni az ökumenikus áhítatra.

A temetés is meglett volna, ha a polgármester úr által kibocsátott rossz cetli miatt nem indul el a prefektusi eljárás, és a prefektúra ennek következében a rendőrségen keresztül nem gyakorol nyomást az egyházra.

Az egyházzal kapcsolatosan azt nyilatkozta Lukács Csaba, hogy ha Székelyudvarhelynek egy olyan kaliberű főesperese lett volna, mint Márton Áron, akkor megtörténik az újratemetés és nincs ez a megfélemlítés. Egyetért ezzel?

Azért nem kommentálom, mert Márton Áronunk egy volt. Nincs második Márton Áron, ezért a hasonlat is ebből a szempontból lehet, hogy túldimenzionált. Csaba nekem jó barátom, de én az egyháznak, a főesperes úrnak és Derzsi András gondnok úrnak is hálával és köszönettel tartozom.

Nem tudok semmi olyat fölhozni, ami az ő rovásukra megfogalmazható volna. Hogy ők ilyen nyomás alá kerültek, azért inkább mások helyett kérek tőlük megértést.

Jó szándékból, az ügy mellé állva, egy olyan helyzetbe kerültek, amelynek következtében a rendőrség többször fölkereste őket, nyomásgyakorlás, befolyásolás és minden más célzattal.

Akár fenyegetésről is lehet beszélni?

Azt nem tudom, erről ők tudnának nyilatkozni. De eleve a főesperes és a gondnok úr esetében szokatlan, hogy egy temetés kapcsán a rendőrség zaklatja őket, bemennek a temetkezési kápolna pincerészébe és ott kutakodnak, vizsgálódnak, meg egyáltalán érdeklődnek.

Készült síremlék, vagy van tervben ilyen?

A síremlék a temetkezés után került volna elkészítésre. Vannak már elképzelések, többek között fölmerült a Kós Károly Egyesület, Makovecz Imre építész társépítésze, Nagy Ervin neve is.

Olyan szintű építész kerül fölkérésére, akinek van jártassága az ilyen kegyeleti sírhelyeknek a megtervezésében, egy olyan síremlék elkészítésében, ami méltó lesz ahhoz a zarándokhelyhez, amit Nyirő József sírhelye fog jelenteni.

Őket már felkeresték ebben az ügyben?

Ez ismét a Magyar Országgyűlés dolga, mert, ahogy Madridban ő volt a sírgondnokok, mint ahogy Budapesten a hamvasztást az ő kérésére bonyolították le, úgy Székelyudvarhelyen a sírhelyet a Magyar Országgyűlés váltotta meg és ennek megfelelően ő is lesz a sírgondnok.

Lukács Csaba egy üres urnával érkezett Korondra. Ez miért történt, miért szállította ezt az urnát?

Csaba ennek a történetnek a főhőse. Amikor megtörtént maga az ügy, akkor meglepődtem én is, hogy azért idáig elmennek a rendőrök, a rendőrség idáig feszíti a húrt, bár voltak ennek előjelei.

Lukács Csaba akciója rávilágított a hatalom túlkapásaira. Jogállamban élünk, és mindenkinek jár a végtisztesség joga, hogy eltemethetik, újratemethetik.

Azért, mert Victor Pontának nem tetszik, attól még Nyirő Józsefnek jár a végtisztesség.

Mikor politikai utasításokat hajtasz végre jogalap nélkül, akkor beleszaladsz abba a pofonba, ami Korondon elcsattant sajnos, de ez nem Lukács Csaba hibája.

Többször is nyomatékosították, hogy Nyirő József újratemetéséről nem mondtak le, csak elhalasztották. Mikorra?

Mikor lesz kétlejes, helyes papírunk. Mikor a kétlejes ficujkát helyesen fogják kitölteni, és bízom benne, június tízedike után lesz olyan polgármestere a városnak, aki három adatot egymás mellé le tud helyesen írni, akkor nincs semmifajta jogi akadálya az újratemetésnek.

Akkor nem fog tudni sem a román kormány, sem a prefektúra jogi akadályt gördíteni.

Tagadhatatlan, hogy a szervezés utolsó szakasza választási kampányban zajlott.

De szándékunktól függetlenül. Képzelje el azt a helyzetet, hogy Udvarhely polgármestere az első pillanatban nem azt mondja, hogy antiszemita és fasiszta volt Nyirő, hanem, hogy nagyra értékeli a munkásságát és támogatja, és hetente tartott volna egyeztetést a szervezőkkel, erről hetente értekeztünk volna közös sajtótájékoztatón. Akkor miről beszélünk? Benne volt a lehetőség, nem? Sőt, lehetne azt mondani, hogy Nyirő újratemetésének az ügye az ő vitorlájába hajtotta volna a szelet.

Akkor mitől volt ez a mi részünkről politikai indíttatású akció? Az, hogy aztán kiben mi csapódott le, hogy mérlegel, amikor meghoz egy döntést, az már ismét az emberek magánügye. Ehhez sem nekem, sem a leköszönő polgármesternek nincs semmi köze.

Az ön számára mi a hozadéka ennek, hogy ekkor, kampány idején történt?

Amikor mi ezt kitűztük, a helyhatósági választásokat ősszel kívánták megtartani. Vannak fontosabb dolgok, mint négy évről szóló politikai mandátum. Amire büszke vagyok az az, hogy már rég el lesz felejtve, ki volt '96-tól 2008-ig, - és azt követően esetleg - ,Udvarhely polgármestere, de az Emlékezés Parkja még mindig zarándokhely lesz Udvarhelyen.

Nekünk, székelyeknek mindig sikerült vitatkoznunk aktuálpolitikai kérdéseken, ami utána feledésbe merült. Sikerült az a bravúr is, hogy Orbán Balázst egy ciklus után nem juttattuk vissza a magyar parlamentbe, most meg hajlongunk minden születésnapján a szobra előtt. Ez a székelynek a saját valója.

Az Emlékezés Parkját is annak idején megbélyegezte a mostani leköszönő polgármester, szerinte nem kell nekünk olyan Csaba királyfi, amelyik Orbán Viktorra hasonlít. Vagy most a Népszavában mondott méltatlan szavakat arra az Emlékezés Parkjára, amelyik díjat kapott Magyarországról.

Ezek mind a feledés enyészetévé válnak és maradnak a letisztult eredmények.

Számomra ez az elégtétel, és a Nyirő újratemetése is egy ilyen ügy. Meg fogja nézni valaki ötven év múlva, hogy Szász Jenő milyen minőségében kezdeményezte és segédkezett Nyirő József újratemetésében?

A székelyudvarhelyiekben elültették a reményt, hogy hazahozzák Nyirőt. Ez nem történt meg. Ön szerint hogyan érzik most magukat a székelyudvarhelyiek?

Űr van az én szívemben is. Egy hiányérzet van, az elnök úron is ezt láttam, azt tapasztaltam, hogy ő is valamiféle hiányérzettel távozik. Ő egyébként jövő héten jön vissza, és nyáron is készül Erdélybe, tehát alkalmat tudunk teremteni arra, hogy Nyirő Józsefet újra tudjuk temetni, és újra fogjuk temetni.

Nyirő József most már nem az autók csomagtartójában, hanem az emberek szívében-lelkében keresendő, és ha a román hatóságok ezt tudomásul veszik, akkor egészen biztos, hogy nem is fognak kutakodni az elkövetkezendőkben az autóinkban.

És most ki miatt kell érezni ezt az űrt? Kié a kudarc, hogy nem sikerült most újratemetni?

Erre adjanak választ önök, adjon választ Udvarhely közvéleménye. Gyávaságnak tartom, hogy amikor valaki téved, azt nem látja be. Utólag is azt tartanám helyesnek, hogy aki tévedett, belátja.

Ha a leköszönő polgármester követte el a hibát, akkor ezt lehet korrigálni. Nem peren, hogy aztán megvédem a június 20-ra kitűzött peren az igazamat, hisz nem is biztos, hogy neki kell már akkor megvédenie. Esetleg elébe mehetett volna a dolognak.

Nagyon fontos részletkérdés: pénteken 12 órától este tízig arra várt a prefektusasszony, hogy a leköszönő polgármester kijavítsa az elrontott kétlejes ficujkáját. És ez alatt a tíz óra alatt Bunta Levente ezt a korrigálási lehetőséget nemhogy elszalasztotta, hanem egyenesen megtagadta.

Övé a kudarc? A polgármesteré?

Nem mondom ezt, a következtetést majd vonja ön le. Amikor a prefektusasszony felfedezte, hogy hiba van, akkor fölkérte a polgármestert, hogy javítsa ki, és adott határidőt rá, tíz órát, pénteken estig. Ezt egyébként a köztelevízióban a prefektusasszony ki is nyilatkozta. A Magyar Országgyűlés Hivatalának (MOH) képviselőjét is erről értesítette: ha van másik papír, akkor nem indít közigazgatási eljárást.

Volt erre tíz óra, hogy megtegye. Nem tette meg. Másnap reggel beadta a periratot és a többit már ismerjük.

Mit válaszolna azoknak az összeesküvés-elmélet gyártóknak, akik szerint nem is akarták újratemetni Nyirőt, hanem bűnbakot kellett keresni, hogy kiderüljön, az udvarhelyieket meg kell védeni a román államtól és a helyi városvezetéstől?

Aki ezt a kérdést fölteszi, eleve paranoiás. Paranoid kérdésre paranoid választ lehet adni: lehet, hogy ez már orvosi eset, és nem jó helyen érdeklődnek. Nem nálam kell akkor már, az orvosokhoz kell menni.

Nem lehetett most föladni egy magas labdát, elnök úr nem tehette meg, hogy a román-magyar viszonyban elvarratlanul hagyjon egy jogi kérdést, amire utána a román fél hivatkozni tud, hogy lám-lám, a magyar országgyűlés elnöke egy olyan dolgot hajtott végre, amihez nem volt meg a román hatóság, jelen esetben Udvarhely polgármesterének a kétlejes cetlivel történő hozzájárulása.

Ezt nem lehetett megtenni, mert utána már teljesen mindegy, hogy két lejről vagy százlejes bírságról beszélünk. Egy olyan jogalap, amire hivatkozni lehet, és így maradt meg makulátlanul és teljesen tisztán jogkövetőnek a MOH és mellette a Székelyudvarhelyért Alapítvány mint társszervező, hogyha ezt betartotta, mert egészen biztos, hogy ettől a pillanattól kezdve Brüsszelben a román hatóságoknak kell magyarázkodnia és nem fordítva.