Jól hangzik, de legnagyobb bánatunkra nem így történt. A jelöltek egy csomó dologban egyetértenek, és mind ugyanazt akarják: a javunkat szolgálni. Verestóy Attila szenátor halála után újrarajzolódnak a helyi politikai erővonalak.

Hamarosan lesz széki elnökválasztás, de még előtte városi RMDSZ-elnököt is választanak. Sinka Arnold, valamint Derzsi László önkormányzati tanácsosok a jelöltek, tőlük kérdezősködtünk, mire lesz jó nekünk, udvarhelyieknek a városi RMDSZ-szervezet, miért politizálnak és hogyan kampányolnak.

Összefoglalnád azt, hogy miért kezdtél politizálni úgy, hogy ne legyenek benne a következő szavak: közösség, Székelyudvarhely, magyar, székely, összefogás?

Sinka Arnold: Aszta hé!

Derzsi László: Én egy olyan közegben nőttem fel, ahol elsősorban nem az volt a lényeg, hogy minél több pénzt termelni, hanem az emberekért dolgozni. Az egyetemen régészet és történelem mellett politikatudományokat hallgattam, diákszervezetekben önkénteskedtem, majd Tusványost szerveztem 4-5 éven át, úgyhogy a közélet sosem volt idegen számomra.

Közel 12 éve pályázati és befektetési tanácsadással foglalkozom, ami gyakorlatilag régiófejlesztést jelent. Cégen belül is elsősorban önkormányzati projektekkel foglalkozom, ami közműveket, úthálózatot, oktatási infrastruktúrát jelent. 2016-ban gondoltam először, hogy a felgyűlt tudást hasznosíthatnám a város érdekében, akkor csatlakoztam az RMDSZ-hez, és önkormányzati képviselő lettem.

Sinka Arnold: Én ezt a fajta politizálást, képviseletet nem nevezném politizálásnak. Én is olyan családból jövök, iskoláimat is olyan területen végeztem, hogy ezt az értékrendet képviselték. Gyermekkoromtól pap akartam lenni, úgyhogy ezt a szolgálatot... és most ezeket a szavakat kéne mondani, amit nem lehet.

2012-ben csatlakoztam az RMDSZ-hez, azóta aktívan kivettem a részem a közéletből, ezzel párhuzamosan a civil szférában is tevékenykedtem, igazából ott fejtettem ki nagyobb tevékenységet a régió érdekében, mert vidékfejlesztéssel foglalkozom az utóbbi időben, ami a szociális tevékenység mellett a gazdák felkészítését, felnőttképzést jelent többek között.

Néhány konkrét, megfogható dolgot tudnátok említeni, ami a ti nevetekhez kötődik? Szép, amit elmondtatok, csak olyan blabla hatása van.

Sinka Arnold: Most már használhatjuk ezeket a szavakat? Akkor jó. A Caritas-szal a 2005-ös székelyföldi nagy árvíz utáni újjáépítéstől kezdve rengeteg szociális programot indítottunk el a fogyatékosokkal foglalkozó Őrangyal programig. Vidékfejlesztőként az Átalvető programot indítottam, ami arról szól, hogy felkészítettünk gazdákat arra, hogy minőségi termékeket készítsenek, és azokat törvényes keretek között eladják. Ennek egy online platform, az atalveto.ro, majd a 2012-ben elindult helyi termékek vására volt a folytatása. Akkor még nem voltam önkormányzati képviselő.

Tanácsosként a zöldségpiacért tettem, készült is egy tanulmány, majd arra alapozva Köllő Miklósék létrehoztak egy látványtervet 2015-ben. A bivalyszekér projektet is én indítottam el a Haáz Rezső Múzeummal partnerségben. A bivalyokat én vettem, azóta is nevelem, tartom.

Derzsi László: Én hálistennek büszke tudok lenni arra, hogy Székelyföldön utazva 20-30 kilométerenként látok egy-egy létesítményt, amelynek a megvalósításához a pályázati tanácsadás révén hozzájárultam.

A galambfalviakkal dolgoztam elég sokat, a focipályától kezdve az aszfaltozáson át elég nagy részem volt az ottani megvalósításokban. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújításában vettem részt egy nagyobb csapat tagjaként. A közelmúltban az erdővidéki úthálózat két támogatási szerződését írták alá, ami a Mikóújfalu-Ágostonfalva Baróton átvezető szakaszának, illetve a Barót-Ócfalva rész Kovászna megyei szakaszának felújítását lehetővé teszi. Az egy bő nyolchónapos munka volt, amit én koordináltam.

Az önkormányzatban pedig a termelői inkubátorházat kezdeményeztem, amit a megyei és a helyi önkormányzattal közösen pályázunk meg.

Mennyire ismeritek egymás programját, összefoglalnátok? Mi az, amit sajnáltok a másik programjából, hogy nem nektek jutott eszetekbe?

Derzsi László: Arnold is alapvetően a nem létező helyi szervezetet szeretné újjáépíteni. Partnerségeket szeretne kialakítani ennek érdekében a helyi civil szervezetekkel, egyházakkal, és erre alapozva felépíteni egy nyitott szervezetet, amit spéci jó ötletnek tartottam, az az öregek tanácsa. Én nem így nevezném, de mindenképpen hasznos egy olyan csapat, amelyben a régi nagy öregek lennének, és aminek tanácsadói szerepe lenne a városi és széki szervezetben. Ha nem is vállalnának aktív szerepet, hasznos tanácsokkal valószínűleg el tudnának látni bennünket.

Sinka Arnold: Laci elég jól összefoglalta az enyémet, lehet, hogy az övének a bemutatója nem fog olyan jól sikerülni – nevet. Laci elsősorban projekt- illetve programalapú szervezetet szeretne felépíteni, és olyan emberekre, akik nagyrészt újak, viszont a régiek segítségét is bekapcsolná a munkába.

Amit kiemelt pontként láttam a programjában, de az enyémben is benne van, hogy Udvarhely lássa el a régióban központi funkcióját – a falvak a hátországot, a város a kultúrát, oktatást biztosítsa szerves együttműködésben.

Mi az, amit nem mondott el Laci a te programodból?

Sinka Arnold: Olyan programokat indítanék el, amik által szimpatikussá válik a szervezet. Olyan embereket tudtam megszólítani, akikre felnéznek, számít a véleményük a városban.

Újraindítanám a Nyári esték soroazatot, aminek ötletadója voltam, és a jelenlegi városvezetés nem vállalta fel a folytatását, aztán a más székelyföldi városokban működő Kós Károly Akadémiát hoznám el Székelyudvarhelyre, ami az értelmiségi rétegnek biztosít találkozási lehetőséget, fiataloknak pályaorientációs tanácsadást tartanánk, hogy ne az egyetemen jöjjenek rá, mégsem azt szeretnék, amit tanulnak.

Derzsi László: a jelenlegi városvezetéssel való viszonyt is definiálni kell, azt gondolom, meg kell fogalmazni azt a két-három, vagy négy-öt projektet, amiben együttműködünk a város érdekében. A termelői inkubátorház, amit mi kezdeményeztünk, a vár és környékének felújítása, rehabilitása azt hiszem, olyan tervek, amelyekben együtt kell működnünk. Fontosnak tartanám, hogy legyenek olyan fórumok, ahol a politikai szervezetek vitázzanak kulturáltan, arról, amiben nem értenek egyet, mert az ilyen típusú viták a várost viszik előre.

Most ellenzéki pozícióból politizáltok, de te Arnold voltál már a többségi frakciónak is a részese. Milyen különbségeket észleltél a két helyzet között?

Sinka Arnold: Ha az ember dolgozni akar, akkor a vezetés, hatalmon levés óriási felelősségel, kihívással jár, hogy a városban felmerülő problémákat, lehetőségeket az ember megoldja. Ellenzékből kényelmesebb egy kicsit „politizálni", mert jelen pillanatban nincs nagy beleszólásunk a városvezetésbe, mert nem engednek. Csak korrigálni tudunk, illetve alternatív programokat elindítani, amikre egy-két esetet kivéve nem volt vevő a városvezetés részéről.

Laci, te benne voltál 2008-9-ben a Zöld Pártban. Az akkori zöldek egy része ma az Erdélyi Magyar Néppártban politizál. Te miért döntöttél az RMDSZ mellett?

Derzsi László: Amikor felbomlott a Zöld Pártnak az udvarhelyi szervezete, akkor mindenki hozott egy döntést, hogy szeretné-e folytatni, vagy sem a közéleti szerepvállalást, sokan visszavonultunk, néhányan az akkori EMNT-t választották, EMNP még nem is volt. Én, amikor 2016-ban a visszatérés mellett döntöttem, akkor láttam kialakulni egy olyan csapatot, amely részben fiatalokból állt, és hittem azt, hogy végbe tud menni egy újítás a szervezetben.

Sinka Arnold: Én abszolút nem akartam politizálni az életben soha. Aztán 2012-ben megkerestek mindhárom párt részéről, és akkor úgy láttam, az RMDSZ tud az a szervezet lenni, amely a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig tudja az emberek érdekeit képviselni, célba juttatni.

Ezért döntöttem az RMDSZ mellett, holott, főleg itt Udvarhelyen elég ellentmondásos volt a szervezet. Akkor egy pap barátom azt mondta, hogy ha nem vállaljuk fel a közéleti feladatokat, akkor azt az értéket, amelyet képviselünk, nem tudjuk érvényesíteni, akár belülről megváltoztatni a szervezetet.

Ezért vállaltam, vállalom. Abban hiszek, hogy az embereket szolgálni kell, egy új hangnemnek kellene lennie a következőkben.

Mi a véleményetek a jelenlegi városvezetés munkájáról? Mi az, amit helyesnek találtok, és mi az, amit megváltoztatnátok?

Derzsi László: Én örülök annak, hogy elindult különböző fejlesztési beruházási tervek előkészítése, és eljutottunk oda, Udvarhely is megpróbál külső finanszírozást szerezni különböző projektekhez, illetve megpróbálja megteremteni annak a lehetőségét, hogy ilyen finanszírozási lehetőségeket meg tudjon fogni.

Például, ha a város közvagyona nincs rendben, akkor az akadálya tud lenni a beruházásoknak függetlenül attól, hogy helyi költségvetésből, vagy pályázatból történik ez a beruházás. Csak oda építhetek, ami az enyém – ezek a folyamatok elindultak.

Amit nem gondolok túl egészségesnek, az az, hogy néha az átgondolt fejlesztési stratégia mentén való haladás helyett sokszor kapkodunk, sokkal inkább tűzoltó-szerű megoldásokat próbálunk találni problémákra. Olyant, ami tünetszerű, és nem a problémát, hanem a felszínt kezeli.

Például a zöldségpiac esete, ami Arnold vesszőparipája, vagy az erdőgazdálkodási szerződés esetében volt legutóbb ilyen: mi is megszavaztuk ugyan a szerződést, mert őrizetlenül nem hagyhatjuk az erdőket, de ha picit átgondoltabb és előrelátóbb lett volna a városvezetés, nem kerül Székelyudvarhely olyan helyzetbe, hogy nem azzal az erdészettel köt szerződést, amelyben társtulajdonos, a zetelaki magánerdészettel, hanem az államival.

Székelyudvarhely az egyetlen tulajdonos a zetelaki magánerdészetben, amely nem az általa tulajdonolt erdészettel őrizteti az erdeit.

Sinka Arnold: Laci nagyrészt elmondta, amit én is gondolok.

Nekem tényleg vesszőparipám a piac, az összekapcsolódik a vidékfejlesztéssel. A piacról készült egy látványterv, és azt a látványtervet lépcsőzetesen meg lehetett volna valósítani úgy, hogy az utolsó fázisban egy termelői csarnok is kiviteleződhetett volna.

Viszont a jelenlegi városvezetés abszolút figyelmen kívül hagyta a tervet, holott többször felhívtam rá a figyelmüket. Most betettek talán 300 ezer lejt az idei költségvetésbe, de nem azt a tervet követik, hanem a jelenlegi vas asztaloknak az összefedését próbálják megvalósítani, ami egyáltalán nem funkcionális.

Az elsődleges probléma ugyanis az volt, hogy ezek az asztalok vasból készültek: nyáron gyorsabban megfonnyad, télen megfagy rajtuk a zöldség.

Amit én elsősorban megváltoztatnék, az a hozzáállás. Az nem jó, hogy ha az ellenzék jön egy építő jellegű javaslattal, csak azért nem terjesztik elő, mert azt mi kezdeményeztük. A városban a hangulatot szeretném megváltoztatni. Ha a közhangulat jó, akkor az emberek jól érzik magukat, és lehet fejlesztéseket is eszközölni. Ha az életterünket jól belakjuk, és jól érezzük magunkat. A lokális identitástudatot kellene erősíteni, a fiatalokban pláne. Ha el is mennek külföldre, jöjjenek haza a keresettel, és fektessék be, kamatoztassák itthon.

Már láttunk olyat az előző ciklusokban, hogy a többségiek nem fogadják el az ellenzék javaslatait...

Sinka Arnold: Jó ezt hallani, mert ismerem mindkét oldalt most már. Én akkor is próbáltam az akkori ellenzékhez emberségesen állni, vitázni, nem személyeskedni. Ha jött egy jó gondolat, a frakcióban megvitattuk, nyilván, ha kisebbségben van az ember, a véleménye nem tud érvényesülni. De most már végérvényesen szakítani kell a múlttal. Ha mindig az előző ciklusra mutogatunk, akkor az sebeket tép fel, személyeskedés lesz belőle.

Szerintetek miért van szükség városi RMDSZ-re? Hosszú ideig egész jól megvoltunk nélküle. Szerintem a városban a többségnek fel sem tűnt, hogy egy ideje nincs.

Derzsi László: Nagyon sok jó példa van Erdélyben arra, hogy van egy jól működő helyi, területi RMDSZ szervezet. Például Háromszéken, Aradon, sok helyütt a szórványban.

Ez egy pluszt jelent az adott településnek ugyanis, én nem hiszem, hogy az RMDSZ egy politikai szervezet kell, hogy legyen a sok közül. Én tényleg hiszek abban, hogy ha visszatérünk a gyökerekhez, és az RMDSZ egy társadalomszervező erő tud lenni, egy dinamikus profi csapattal, akkor az csak jó lehet a városnak.

Lehet, hogy sokan nem érezték a hiányát, de én remélem, hogy néhány év múlva itt arról beszélgetünk, milyen jó, hogy van helyi szervezet. És számtalan jó programot, projektet tudunk felmutatni, amit a bukaresti képviselettel, az országos szervezettel, akár Budapesttel, és nem utolsó sorban, a helyi civil szférával közösen valósítottunk meg.

Hogy zajlik a kampány? Megkeresitek egyenként az embereket, és megkérdezitek, ugye rám szavazol? Kik fognak holnap szavazni?

Sinka Arnold: Én az elejétől kezdve megkerestem az ismerőseimet, barátaimat, akik már RMDSZ-tagok voltak, azokat behívtam, aktualizálták a tagságukat. Én rájuk fogok számítani.

Hány emberről van szó?

Több mint 140.

Derzsi László: Én ezzel a tervemmel, hogy egy új, szimpatikus, befogadó szervezetet próbálunk indítani, megkerestem pár embert, lett egy csapat, aki akar dolgozni, s kértem, hogy ők is szóljanak az ismerőseiknek, akik még hoznak magukat két-három embert. Ha kell, akkor mindannyiukkal leülök beszélgetni az elképzeléseimről. Erről szólt az utóbbi néhány hetem, hogy embereket próbáljak meggyőzni arról, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Kilencven körüli emberrel beszélgettem erről.

A többi embert ki szólította meg?

Voltak, akik maguktól bejöttek. A régi, hűséges tagok évente bejönnek, kifizetik a tagsági díjat, nem kevesen. Mindenki hozta a saját ismerősi körét, táborát mozgósítani.

Sinka Arnold: Annál a kérdésnél, hogy miért álltam be az RMDSZ-be, erre a kérdésre is válaszoltam: úgy gondolom, hogy szükség van érdekképviseletre a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig, és ezt mai nap az RMDSZ tudja biztosítani. Nemrég is volt egy fórum a KRESZ-témában. Ott megjelentem, és elmondtam a hozzám beérkezett javaslatokat. Az egyik kolléganőm Magyarországról jött, szeretett volna sofőrvizsgázni, de mivel magyar állampolgár, nem vizsgázhatott magyarul. Ez elég ellentmondásos, furcsa helyzet, arra kértem a képviselőinket, nézzenek utána. Arra kértem, hogy intézkedjenek, a municípiumi városokban legyen képviseleti iroda, az eladott autókat pedig ne csak abban a megyékben lehessen kiíratni, ahol be volt íratva. Ezeket a szervezeten belül könnyebb kommunikálni, mint azon kívül.

Mit gondoltok az országos RMDSZ-ről, az általa követett irányokról?

Sinka Arnold: Azt gondolom, hogy az emberek az országos szervezetben is cserélődtek, új színt hoztak, fiatalodik a szervezet, ez mind pozitívum, és mind amellett szól, hogy az a nyitás, amiről pár éve már mind beszélnek, kezd látszani.

A magyarországi politikummal való jó viszony megint egy nagy pozitívum. Az, hogy Bukarestben hogyan történik a politizálás, arra itt helyben nekünk nincs rálátásunk, csak ami információ visszajön. Egy csomó kényszermegoldást kell Bukarestben megkötni, alkukat kötni azért, hogy egy-egy érdek érvényesüljön. Az irány kezd jó lenni.

Derzsi László: Én azt látom az országos szervezeten belül, hogy van egy óriási kommunikációs deficit a bukaresti politizálásról. Ami a közvéleményben megjelenik, arról szól, hogy a PSD, ami tele van korrupciós dossziékkal rendelkező politikusokkal, meg akarja változtatni az igazságszolgáltatási törvényeket, és erről a közvélemény azt gondolja, hogy egyértelműen az ő javukra, az RMDSZ pedig őket ebben támogatja.

Ez egy elég vastag kommunikációs deficit eredménye, ugyanis gyakorlatilag néhány szlogenre épül ez az egész kérdéskör, hisz a korrupcióellenes harc természetesen nagyon fontos, nem kérdés, hogy szükség van rá, és meg kell legyenek a politikától független intézményei, ellenben az számomra is kérdés például, hogy azok a jogszabályok, amelyeket az ebből a szempontból hiteltelen PSD-vel együtt megszavaz az RMDSZ, tényleg azt szolgálják-e, hogy aláássák egy meglévő intézményrendszernek a függetlenségét.

Egyáltalán független-e az a meglévő intézményrendszer? Erről komoly vita van a román sajtóban, az erdélyi magyar sajtóban csak az Eckstein-Csoma vita volt erre példa. A bukaresti román közvélemény vitái nem csapódnak le az erdélyi magyar közéletben.

Nem tűnik úgy, hogy az erdélyi magyar közvélemény jobban rá van hangolódva a magyarországi közéletre, mint a romániaira, aminek közvetlen hatásai vannak rá nézve?

Derzsi László: De igen, kezdünk egy kicsit párhuzamos világban élni. A múlt héten a bukaresti sajtót az uralta, hogy nyilvánosságra hozták a DNA és a SRI közötti megállapodást. Minden véleményformáló elmondta róla az álláspontját, de az erdélyi magyar sajtóban alig jelent meg néhány cikk. Persze, ment a magyarországi választási kampány, abból dömping volt. A lényeg, hogy tényleg egy kicsit párhuzamos valóságban élni Bukaresttel szemben.

De ebben az RMDSZ is ludas volt: ő is a magyar kampányt népszerűsítette legerőteljesebben.

Derzsi László: Persze, mert az is fontos. Ez konkrétan egy szerencsétlen helyzet volt, hogy egybeesett a két esemény. Egyértelmű, hogy a magyarországi választások is fontosak a nemzet egészét tekintve, csak itt, Romániában élve, szinte annyira fontos az is, hogy mi történik ebben az országban, a bukaresti törvényhozásban, és hatalmas kommunikációs deficit van ezen a téren.

Mi lesz csütörtökön?

Sinka Arnold: Titkos szavazással fogják a csütörtök délután 5 órától a Junior Étteremben szervezett közgyűlésen megjelent RMDSZ-tagok eldönteni egyszerű többségi szavazással, hogy melyikünk lesz az elnök. Csak az az 584 személy mehet be, akik párttagok voltak és aktualizálták tagságukat, vagy újonnan beiratkoztak.

Derzsi László: ez a nagy szám is azt jelzi, hogy érdekli az embereket a szervezet.

Titeket elnézve úgy képzelem, hogy nagyon jól kiegészítenétek egymást. Különböző habitusú, temperamentumú, érdeklődési körű ember vagytok, akiknek az értékrendjében, céljaiban vannak átfedések. Van-e esély olyan munkamegosztásra, hogy egyikőtök legyen az elnök, a másik pedig az alelnök?

Derzsi László: Persze, az együttműködés részemről teljesen elképzelhető, hogy technilailag és formailag milyen formában, ez még kérdés.

Sinka Arnold: A rádióban is elmondtam, ha nem nyerem meg a választást, ezekért a célokért úgyis dolgozni fogok. Csapatban. Mivel egy frakcióban vagyunk, mindenképp együtt kell dolgoznunk. Hogy milyen státusban, az csütörtökön eldől, de dolgozunk tovább, az élet nem fog megállni.

Derzsi László: Én folyamatosan azt hangoztatom, hogy az RMDSZ-nek egy nagyon nyitott szervezetnek kellene lennie. Ha jön egy jó ötlet, akár az ellenzéktől, akkor azt meg kell valósítani. Erről szól a nyitottság szerintem, és erről kellene szólnia egy 34 ezres város közéletének.

Sinka Arnold: A programomat ugyan nagyjából egyedül raktam össze, – megkérdeztem néhány kulcsembert, és a javaslataikat felhasználtam – , de mondtam, hogy ha lejár csütörtökön az elnökválasztás, pénteken gyűljünk össze az új csapattal, nézzük meg a választmány és az elnökség tagjait – az, hogy Laci az elnökségben milyen szinten lesz benne, csütörtökön eldől, és rakjunk össze egy nagy programot. Csapatban fogunk dolgozni.