Dénes Endre a Sziget-lakónegyedben él, és nap, mint nap látja, amint a helybéli gyerekek használják az itteni, vagyis a Sziget utcai családorvosi központ mögötti, egyre inkább leromló játszóteret. Endre megelégelte, hogy a gyerekeknek rozsdás, kopott és töredezett játékszereket kell használniuk, és tenni akart ez ellen.

Az SzKA kezdeményezésére létrejött Városi Kalákákból inspirálódva ő is kalákát szervezett, ám mindegyik időpontban rossz idő hiúsította meg a terveit. Az alapítvány javaslatára nem adta fel a szervezkedést, a helyi lakószövetséghez fordult, aki biztosították az anyagi hátteret a felújításhoz szükséges anyagok beszerzéséhez.

Endre így munkához látott: néhány szomszédjával fúrni-faragni kezdtek, kicserélték a fa elemeket, homokot tettek a hinták alá, és a homokozóba, lefestették a fém részeket, kivágták a gazt, és egy sokkal barátságosabb környezetet teremtettek.

A munka nagy részét végző Endre elmondta, nem pénzért dolgozott, nem is kapott ezért a munkáért semmit, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a gyerekek civilizáltabb, tisztább környezetben játszhatnak.

A bekerített játszóteret egyébként, amikor teheti, felügyeli: reggel, munkába menet előtt kinyitja a kaput, és este, mikor az utolsó gyerek is hazament, gondosan bezárja, ugyanis korábba volt rá példa, hogy éjszaka ismeretlen személyek megrongálták a játékszereket, és a környezetet.

Péter Ildikó, az SzKA PR-felelőse elmondta, az alapítványnál nagyon örülnek annak, hogy léteznek ilyen magánkezdeményezések, és egyre több van belőlük, hiszen nem lehet mindig támogatásra, vagy külső segítségre számítani, ugyanakkor sok olyan probléma van, amit helyben megoldhat a közösség.