„Akkora sokk volt, amikor 33 hetes várandósan elment a magzatvizem, és tudtam, hogy innen már nincs visszaút, hogy elkezdtem dadogni, nem tudtam éjszaka a férjemnek elmondani, hogy mi a baj. Nagyon megijedtem" – idézi fel az emlékeit Berkeczi Éva, akinek három gyerekéből kettő idő előtt született.

Amikor kiléptem a kórház ajtaján, azt éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok. Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, hol szerezzek be ilyen kicsi ruhákat, milyen orvoshoz kell menni, milyen szakemberekhez forduljak? Amikor kiengedtek, csak annyit mondtak, hogy jó lenne elvinni szemészhez – folytatja.

A pszichológus édesanya saját tapasztalataiból kiindulva segítő csoportot szervezett a hasonló helyzetben lévő családok számára a Caritassal karöltve, ahol Stier Zsuzsa fejlesztőpedagógus segítségével a babákra és a szülőkre is odafigyelnek.

A terhesség 37. hete előtt világrajött babák számítanak koraszülöttnek, a világstatisztika szerint minden tizedik gyerek koraszülött, ez az arány országos szinten és Székelyudvarhelyen is érvényes, a koraszülések oka azonban a legtöbb esetben nem ismert.

A Caritas minden év novemberében megszervezi a koraszülöttek világnapját Székelyudvarhelyen is, ahol találkozhatnak az érintett családok. Az eseménynek része egy fotókiállítás, Pici baba, nagy lépés címmel, aminek célja, hogy megmutassák mit jelent a koraszülöttség, milyen a családok élete egy korababával.

A támogatásra nagy szükség van – mondják – hiszen az első, ami történik egy koraszülés esetén, az információhiány okozta kétségbeesés.

Vajon, most mi lesz? Mit kell csinálni?

A korababák szüleinek létrehozott csoport célja éppen az, hogy a családoknak legyen, akihez segítségért, tanácsért fordulni – hangsúlyozzák. Havonta szerveznek találkozásokat, ahová gyerekekkel együtt is jöhetnek a szülők. Ez egy kellemes együttlét, találkozási felület, teázunk, beszélgetünk, de csak annyira megyünk mélyre, amennyire a csoport igényli – mesélik, amikor a Caritas foglalkoztató termében letelepedünk beszélgetni.

„Aki szintén ilyen helyzetbe kerül, tudja, hogy a Caritashoz bejöhet és itt kap egy információs csomagot, hiszen létrehoztunk egy minikönyvtárat a szakirodalomból, készítettünk egy adatbázist a szakorvosok elérhetőségeivel, itt már vannak anyukák, akik keresztülmentek ezen, kitaposták az utat. Szeretnénk elérni, hogy az érintett szülők ne legyenek olyan kétségbeesettek, mint én, amikor kijöttem a kórházból" – magyarázza Éva a tevékenységük célját. Azt is hozzáfűzi, hogy neki úgy sikerült felülkerekednie az aggodalmain, hogy orvosokkal konzultált és sokat beszélgetett a problémáról, a csoportban is.

„Kutakodtam, olvastam, kétségbe voltam esve, hogy már másfél hónapos és még mindig nem látta neurológus. Hallásvizsgálatra, csípővizsgálatra is kellett vinni, mert a koraszülötteknek tipikusan sokkal lazábbak az ízületeik. Addig nem nyugodtam meg, amíg mindenhol nem mondták azt, hogy rendben van" – emlékezik.

A második kislánya születésénél már sokkal felkészültebbnek érezte magát: „Mondta az orvos, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy ez is koraszülés lesz. Már bent voltam a kórházban egy hónapja, amikor hirtelen úgy döntött, hogy megszületik 29 hetesen. Ő sokkal hamarabb jött, de mivel már átvészeltem egyszer ezt, egy kicsit könnyebb volt. Sokkal kisebb volt, feltűnően kisebb, de legalább magabiztosan mozogtam a kórházban, tudtam, kihez mikor kell fordulni."

A tapasztalatok azt mutatják, hogy kevesen beszélnek nyíltan a koraszülés okozta traumákról, gondokról, a visszajelzések szerint a szülők néha igyekeznek inkább hamar elfelejteni a történteket, megszabadulni a rossz élményektől. A gond az, hogy ezek később fokozottan visszatérhetnek, a gyerekkel kapcsolatos bármilyen kisebb probléma túlzott érzelmi reakciót válthat ki a szülőből, előtörnek a kellemetlen érzések, aggodalmak – fejti ki a pszichológus, miért kell foglalkozni az átélt érzésekkel idejében.

Aztán kinövi?

Azt is hozzáteszi, hogy a legtöbb anyukában általában marad egy bizonyos mértékű feszültség a szülés után, ezért jó néha sírdogálni, beszélgetni a sorstársakkal, mert az sokat segít.

Sajnos az is jellemző, hogy sokan elbagatellizálják a koraszülést, nem veszik komolyan, elhangzanak a tipikus mondatok, mint például: „aztán kinövi", vagy „de hát rendben van, nem?", vagy „biztos jól van, mert eszik a gyerek". Az anyukák esetleg otthon elpanaszolják, hogy nehéz volt a kórházban, és ezzel le is van tudva a probléma.

A fejlesztőpedagógus szerint azonban gyakran az óvodába, iskolába induláskor derülnek ki bizonyos visszamaradottságok, például a mozgáskoordináció nehézségei, egyensúlyérzék hiánya, és minél korábban történik egy beavatkozás – akár orvosi, akár más fejlesztő jellegű – annál hatásosabb.

Az, hogy kinek mennyi időbe és erőfeszítésbe kerül ledolgozni a hátrányait, teljesen esetfüggő. Általában kétéves korig számolnak az úgynevezett korrigált életkor szerint, ami azt jelenti, úgy tekintik, mintha a baba normál időre született volna meg, és a fejlettségi szintjét is eszerint vizsgálják. A két év leforgása alatt a korababák általában behozzák a lemaradásukat, de rontják a fejlődési esélyeiket ha időközben oxigénhiányos állapot, valamilyen fertőzés lépett fel náluk – magyarázza Zsuzsa – ilyen esetben maradandó károsodás is történhet.

Az is megfigyelhető, hogy minél korábban születik meg egy kisgyerek, annál lassabban sikerül utolérnie a társait, hiszen a méhen kívül nehezebb biztosítani a számára megfelelő körülményeket. A legtöbb esetben a tüdő, vagy az emésztőrendszer nincs teljesen kifejlődve, a kisbabák látása is a születés előtti utolsó periódusban alakul ki, az immunrendszerük szintén nagyon gyenge, ezért fokozottan kell figyelni rájuk.

26 fokban didergett

Éva azt mondja, neki három hónapba telt, amíg annyira megszokta a helyzetet az első koraszülött babájával, hogy kicsit fellélegezhetett az állandó aggodalom alól:

„Figyeltem a légzését, hogy melegben legyen, nyáron, 26 fokban lilult be a szája és reszketett, mivel az ilyen pici babáknak nincsenek zsírpárnáik, hogy melegen tartsák a testét. Jobban kell figyelni arra, hogy mennyit eszik és mikor. Gyakrabban kell etetni, mint egy átlagos babát, mert annyira éhes tud lenni, hogy nem lesz ereje, hogy lenyelje az ételt. A higiéniára nagyon kell figyelni, mivel az immunrendszer fejlődése is a terhesség vége fele alakul ki, ezért hajlamosabbak a betegségekre" – sorolja.

A fejlesztő foglalkozások elkezdése szintén egyénre szabott a gyógypedagógus szerint. Amikor foglalkozásra visznek egy babát a Caritashoz, mindig felmérik a gyerek fejlődési szintjét, és ahhoz igazítják a tevékenységeket.

Sokszor apró, banálisnak tűnő dolgokból áll a foglalkozás, megérintem, énekelek neki, hogy a részese legyen a mindennapoknak. A babahordozás is lehet ilyen, nem csak trendi, hanem nagyon jó hatása van, azáltal, hogy a baba mozgásban van, az idegrendszerben kapcsolatok jönnek létre. A korai életszakaszban a mozgásfejlesztés által lehet hatni a többi területre is. A szülőknek, meg nekünk is, a legfontosabb feladatunk, hogy lehetőséget adjunk a gyereknek a fejlődésre, a körülmények sokat számítanak – magyarázza Zsuzsa.

A szülőkkel is törődni kell

A korababákkal való foglalkozás és odafigyelés természetes, de a szülőkről sem szabadna megfeledkezni – egészíti ki Éva a kollégája szavait. A kórházban rendszerint a gyerek van a középpontban – érthető módon – de bizony az anyukának is jól jönne a támogatás.

„Ez elég nagy sokk a szülőnek. Azt látni, hogy olyan pici gyermeke, hogy még átlátszó a bőre, de már csövek lógnak ki belőle. Erről beszélni kell. Egy normális idejű szülés is normatív krízist jelent a családban, megváltoztatja, felborítja a család addigi helyzetét. Amikor még nagyobb krízis van, kétségbeesik az anyuka, nem tudja ellátni a saját feladatait. Elkezd sírni, ki van szolgáltatva az orvosoknak. Ilyenkor jó, ha tudja, mi az, amit megtehet. Például szoptathat, énekelhet a babájának, megérintheti, megsimogathatja. Első héten én nem is mertem ölbe venni, mert annyira pici volt. Akkora keserűség, mikor alig várod, hogy megszülessen, de csövek lógnak ki belőle, nem érhetsz hozzá. Ilyenkor jólesne, ha valaki elmondaná, hogy ezen túl lehet lépni, hogy jobban lesz."

A családtagok mit tehetnek – vetődik fel a kérdés – hogy ne rontsák még inkább a helyzetet?

Ne essenek ők is kétségbe, de értsék meg, hogy az anya rosszul érzi magát, nehéz neki. Ne is bagatellizálják, hogy ó, hagyd el, valami lesz – válaszolja határozottan Éva. Fontos, hogy támogató magatartásuk legyen.

A koraszülést egyfajta gyászfolyamatként is lehet kezelni, hiszen az édesanya elveszíti azt az idilli képet, amit magában dédelgetett arról, milyen lesz megszülni a babát, nevelgetni, játszani vele. Ehhez képest még be sincs rendezve a gyerekszoba, nincs pelenka és már beindult a szülés. Minden összeomlik benned, amit elképzeltél. El kell siratni a csalódást, elengedni az elképzelt vágyakat. Az anya foglalkozzon a gyászával, hogy utána nyugodtan tudjon foglalkozni a gyerekével is, ne éljen folyamatosan rettegésben – magyarázza a pszichológus.

A korababák és szüleik közötti kapcsolatra is hatással lehet, hogy idő előtt jöttek világra. Éva azt mondja, ő azt érzi a kislányán, mintha igyekezne bepótolni azt az időt, amit nem tölthettek együtt a várandósság idejéből. „Minden percért harcol, amiről lemaradt" – fogalmaz.

A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány a idén áprilisban indította el a Túl korán érkeztem... segíts rajtam!nevű adománygyűjtő kampányát, amelynek célja hogy a székelyudvarhelyi kórház újszülött osztálya minőségi technológiai eszközökhöz jusson, mint például mobil inkubátor, speciális monitor, hallásvizsgáló készülék, légzéssegítő készülék. Ezek az eszközök a koraszülött babák életbenmaradási esélyeit növelnék. Az adománygyűjtés több udvarhelyi üzletben zajlik, de online és SMS-ben is lehet adakozni, ha 8837-es telefonszámra elküldjük a korababa szót szeptember 15-ig. Részletek ide kattintva.