„Figyelem! Nem iható víz!" - néhány napja ezt a feliratot függesztették ki a polgármestrei hivatal munkatársai Szejkefürdőn az országút melletti borvízforrás bejáratához. Mint megtudtuk, a hivatal félévente ellenőrizteti a két szejkefürdői forrást, valamint a város területén levő két csorgó vizét.

A vegyi elemzés olyan baktériumokat mutatott ki az egyik szejkei borvízben, amelyek egészségügyi bántalmakat okozhatnak, tehát a szejkei ásványvízforrás vize emberi fogyasztásra nem alkalmas.

Ugyanez a két csorgó (az egyik az Ady Endre és a Lorántffy Zsuzsanna utcák találkozásánál, a másik a Függetlenség sugárút Bethlen-lakótelepi szakaszán van) vizére is érvényes, a borvízmúzeum udvarán levő forrás vize nem káros.

Nem először fordul elő, hogy a szejkei borvíz nem tiszta: ilyen esetben a hivatal tiltó táblát függeszt ki a forráshoz, illetve két hónap után ismét elemezteti a vizet – általában ennyi idő kell ahhoz, hogy a forrás természetes úton, magától kitisztuljon.

A helyszíni tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy mind a turisták, mind pedig a helyiek továbbra is jóízűen kortyolgatják a szejkei borvizet, sőt egy idősebb ember meg is jegyezte a forrás mellett állva, hogy „Nagyon jó a gyomornak! Ennél csak a szilvapálinka jobb!"

A bivalyos szekerek borvize

A múlt század első felében a szejkei főforrás vize szolgáltatta Székelyudvarhely ivóvizének jelentős részét. A borvizet még az Osztrák–Magyar Monarchia idejében, a 19. század második felében kezdték a városba szállítani, bivalyos szekerekkel, jellegzetes, háromliteres cserépkorsókban.

A leírások szerint a víz ekkor még erősen szénsavas volt – ez így is maradt 1946-ig, amikor egy próbafúrás következtében elment a víz ereje. Az első világháború előtt palackozták is, az üvegeken a „Szejke savanyúvíz Sarolta forrás" felirat állt.

A borvíz szekérrel való szállítása az ivóvízhálózat kiépülésével (1960-as, '70-es évek) fokozatosan megszűnt, de a borvizet azóta is sokan rendszeresen fogyasztják a városban.