A néhai székelyzsombori szépmama, Halász Kata keze munkáját dicsérő, 1820-ból származó szedettes ágyterítő, az Égében 1914-ben készült horgolt függöny, láncöltéses, hímes, írásos, keresztszemes abroszok, falvédők, dísztörülköző, párnahaj és derékalj-huzat, horgolt és vert csipkéből készült ünnepi és hétköznapi kézimunkák - kedves látvány az értékeset, szépet szeretőknek. Ezzel a hangulatos látvánnyal és a ma délutáni családias hangulatú megnyitóval, a benevezők díjazásával ért révbe a Cimbora Egyesület által meghirdetett Nagyanyáink öröksége című kézimunka – gyűjtő és alkotó verseny. A gyermekek által összegyűjtött és saját maguk készítette kézimunkákat egyaránt bemutató kiállítás tegnap délutáni megnyitóján zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház emeletén az oszlopos terem. A büszke nagymamákat, izgatott unokákat Bán Erzsébet, a Cimbora Egyesület elnöke, a verseny ötletgazdája és főszervezője köszöntötte.

Felkelteni a gyermekekben a hagyományok iránti érdeklődést és a becses örökség ápolására serkenteni a 6-18 éves korosztályt - foglalta össze a megmérettetés célját Bán. Örömmel nyugtázta: a gyűjtögetésre és kézimunkázásra egyaránt sarkalló kezdeményezés sikeres volt.

A benevezők, huszonhárom lány és egy fiatalember jóvoltából Nagygalambfalvától kezdve Lövétéig, Szamosújvártól Székelyvarságig, 32 településről összesen 96, az unokák és a nagymamák keze munkáját egyaránt dicsérő, szebbnél-szebb kézimunka gyűlt össze.

A 21. században készült és a ládafiában féltve őrzött 19., 20. századi darabok „csupán egy kis szelete 200 év értékes termésének" - fogalmazott megnyitó beszédében, Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója. Miklós a néprajzos szemszögéből nézve méltatta „ a jó ötletből született, szemet gyönyörködtető" kiállítást. Elismeréssel szólt a szervezők azon nemes törekvéséről, hogy a gyermekeket alkotásra biztatják, oktatják, így örökítik át a népi hagyományos motívumkincset a mába. „ Ha a hozzá kapcsolódó tudást nem birtokoljuk, akkor a gyűjtött tárgy önmagában véve lélektelen"- fogalmazott Miklós. Felhívta a teremben ülők figyelmét arra: hogy a régi paraszti világot jellemző „érték és arány" egyensúlyát a modern korban is lehet és kell is érvényesíteni.

A szervezők minden versenyzőt, időst és fiatalt is oklevéllel díjaztak. A legfiatalabb benevező épp úgy jutalmat kapott, mint a legszebb, legrégibb darab gyűjtője és a legszebb alkotás készítője.