Errefelé fog menni a kultúránk
MEGOSZTÓ
Tweet
Élőben az októberi tanácsülésről – átadták a Vasszékely-díjakat
Kivételesen egy órával később kezdődik az...Megint lecsapott a prefektus a magyar trikolórra
Az október 23-ai díszítés miatt büntette meg a...Lyukas izék a főtéren
Az október 23-ai megemlékezés alkalmából ünneplőbe...Nagy Pál kultúrigazgató kezében a stratégia, pontosabban annak nyomtatott példánya
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
A polgármesteri hivatal és a kultúrintézmények vezetőin, illetve munkatársain és az újságírókon kívül mindössze öt érdeklődő jelent meg a csütörtök esti kultúrvitán, ahol hangzottak el jó dolgok, perspektívák. Az elkészült tanulmány egy tervezet, de ami a jövőt illeti, minden bizonnyal ezen az úton fogunk járni.
A tanulmányt egy sepsiszentgyörgyi hármas szakembergárda készítette el, nagyrészt személyes beszélgetésekre, helyszíni megbeszélésekre, terepfelmérésekre alapozva. A stratégia felelős szerkesztője Veres-Nagy Tímea, munkatársai Knop Ildikó és Pál Emőke Melinda voltak. A jelenlevő Veres Nagy Tímea, akinek neve többek között onnan lehet ismerős, hogy a Sepsiszentgyörgy Európa kulturális fővárosa projektben és a Kastély Erdély elnevezésű projektben is stratégiafejlesztőként vett részt, de ő készítette Sepsiszentgyörgy kulturális fejlesztési stratégiáját is, egy félórás előadásban vázolta a több pilléren álló stratégiát, ami már megjelent a hivatal honlapján.
A vízió az lenne, hogy „Székelyudvarhely 2025-ben egy erős és büszke város, amely kulturális hagyományaira és innovatív, gazdasági szemléletére alapozva pontosan meghatározott és megkerülhetetlen pozíciót foglal el mind székelyföldi, mind erdélyi viszonylatban. Lakosai büszke polgárai a városnak, akik kreatív, merész, innovatív és kritikus szemléletmódjukat a közösségfejlesztés szolgálatába állítják, amelynek jövőjében hosszú távon gondolkodnak.
Az alkotás bárminemű formája iránt alázattal viseltetnek, s ekképp létrejön az a bizalomra és kölcsönös tiszteletre alapuló társadalmi szerződés, amely révén Székelyudvarhely a dinamikusan fejlődő erdélyi városok élére kerül. A város polgárai hisznek Székelyudvarhely és vonzáskörzete fenntartható fejlődésében és abban, hogy az ő hozzájárulásuk elengedhetetlen a közösség megmaradásában és fejlődésében."
Erre tehát nagyjából hét évünk lenne. A stratégia készítője több fontos dolgot is kiemelt, például a kulturális infrastruktúra fejlesztését vagy a műemlékvédelmet. A jelenlegi Művelődési Ház rendszerének jobb kihasználtségát, a mozi épületének átalakítását is felvetették, valamint az önkormányzat pályázati rendszerének átalakítását.
Utóbbinál megemlítette például a részvételi költségvetést – ez a kultúrára fordított összeg 5-7 százaléka, aminek elköltéséről a lakosság dönthet. Az ún. magaskultúrát és a populáris kultúrát nem kellene élesen különválasztani, a kortárs kultúrának egy kicsit nagyobb kaput kellene nyitani, illetve a kreatív műhelyeket kellene fejleszteni.
A találkozón többször is elhangzott, hogy ezek javaslatok, tervek, de legalább elindultunk ez úton – a pénzzel persze mindig baj van, de azt is figyelembe kell venni, hogy amíg például Kolozsvárnak 240 millió euró, Székelyudvarhelynek csak 12 millió euró az éves összeköltségvetése. Nagy Pál színházigazgató szerint tudomásul kell venni, hogy ennyit bír meg a város, nem kéne hazudnunk magunknak. Ő nem büszke arra, hogy a színház kevés pénzből csodát tesz, véleménye szerint kulturális szempontból megrekedtünk egy középszerű szinten, de annak, hogy abból kilépjünk, áldozatai lesznek.
A témákhoz szinte minden jelenlevő hozzászólt. Ugyan apróbb hibák voltak a stratégiában, de alapvetően jónak értékelték az irányvonalat – ha az intézményvezetők mindegyike nem is, a városvezetés igen.
Szóba kerültek olyan dolgok is, mint a helyi védettség meghonosítása: ez például olyan épületekre lehetne alkalmazni, ami nincs a műemlékvédelmi listán, de mégis nagyon értékes. A vár központi szerepet kellene kapjon nemcsak kulturális, hanem turisztikai szempontból is.
A témákat nagyon-nagyon hosszúra lehetett volna nyújtani, de csak említés szintjén beszélgettek róla – a lényeg viszont az, hogy beszélgettek.
Gálfi Árpád polgármester beszédében azt hangsúlyozta, hogy próbáljunk a realitás talaján maradni, illetve azt, hogy elszaladt vonatokra nem lehet felülni. Mindennek az alapja az, hogy mivel rendelkezünk, mert mint minden téren, itt is hatalmasak az elvárások – szerinte először van átlátható, valós költségvetése a városnak 28 év után. A várost fejleszteni azonban pályázati forrásokból lehet, ez az egyetlen út, mert az udvarhelyi lakók adója erre egyáltalán nem elég. „Sok mindenünk van, de nem a város tulajdonában! – hívta fel a figyelmet a polgármester.
„A megfelelő alapítványaink, amik vannak, azok a közt szolgálják-e, vagy valaki mást?" – tette fel a kérdést Gálfi, majd hozzátette, hogy a város vezetőjeként ő nem hoz politikai döntést. Más források hiányában nem tudunk eredményt elérni – toldotta meg még mondanivalóját.
A várral kapcsolatos vitára visszatérve, Gálfi azt jelentette ki, hogy ki kell költöztetni az iskolát a várból, de meg kell teremteni a méltó feltételeket neki, és ezt vállalnia kell a városvezetésnek. Egyik napról a másikra nem lehet a dolgokat elindítani, de ezek megalapozása nagyon fontos – mondta Gálfi.
A tanulmány elolvasható itt, javaslatokat, észrevételeket pedig lehet tenni ezzel kapcsolatosan továbbra is.
Hozzászólások | Szabályzat |