A bóvliárus már egész asztalon kínálja a kínai portékát, van horgászbot is, s a bejáratnál nagyon szét kell nézni, hogy ne lépj rá valamire vagy valakire. Mondjuk, az utóbbi esetben lehet, hogy megérdemelné az illető, mert az is előfordul, hogy elállja az utadat, úgy kínálja a portékáját.

Ez szerencsére nem mindenkire jellemző: vannak helyek a keddi piacon, ahol sor van, s ez a jó bornak nem kell cégért jelenti.

A román árusoknál megjelent már a nálunk gogos vagy gogosár néven ismert paradicsompaprika, kilóját 7 lejért adják. A padlizsán és a paradicsom ára esett, most már a legtöbb helyen csak két lejt kérnek egy kilóért.

Láttunk Fenyéden termesztett brokkolit is, ennek darabja (kb. fél kiló) 3 lej volt. De vannak olyan nénikék is, akik arra a kérdésre, hogy mennyi a tök kilója vagy darabja, szerényen csak annyit mondanak, hogy „ma már odakerültünk, hogy annyi, amennyit adnak érte".

Szóval a nemzetközi pénzpiaci helyzet spekulánsai azt is elérték, hogy udvarhelyen se legyen fix ára a főzőtöknek, állandóan mozog, mint a svájci frank, csak nem fölfelé.

A karalábéval ugyanez a helyzet, a nyári almát már stabil négylejes kilónkénti áron árulják.

Megjelentek a kardvirágok is, egy szálat egy lejért kínálnak, az öt darabból álló csokorért arányosan öt lejt kérnek.