Nézem a csipogó napos csibéket (két hónaposak – jegyzi meg az egyik eladó), s az egyik árus megjegyzi, hogy „kormoránunk is van, ha kell...". Nem tiltja semmi, úgyhogy elméletileg lehetne.

Mert lehet itt mindent árulni, de a palánta még mindig viszi a prímet – asztalról, földről, székről, kézből, mindenhonnan ezt árulják. Illetve most már egyre több paradicsomot (7-8 lej a kiló), cseresznyét (10-13 lej), illetve epret (8-10 lej).

Lassan benne vagyunk a nyárban, ezt jelzi a padlizsán, illetve a sárgabarack is – no meg az, hogy a helyi termelőknél már friss kaprot, egyre olcsóbb salátát is lehet kapni. A zöldhagyma továbbra is tartja magát, egyre vastagabb, megjelent a nagy , fehér, ún. jánosnapi retek, ennek 2 lej kötése.

Ahogy kitartóak az árusok, úgy kitartó az eső is, esőernyők takarják el néha a kilátást, kerülgetni kell őket. A tejtermék-üzletben nem változtak az árak, a sajt és a túró egységesen 16 lej, az orda pedig 14. Mellett a kocsmában békésen boroznak, a zene belengi a levegőt, s vigyázat: az idényzöldséggel együtt megjelentek a zsebesek is.