Süt a nap, szól a zene, az emberek jönnek-mennek – nem véltelenül vannak sokan, s a vásárlókedv is nagy, hiszen palántaszezon van. Főleg a bejáratnál kínálnak különféle palántákat az árusok, de a megszokott dolgok is barátságosabb áron kelnek, mint máskor.

A retek kötése egy lejre esett le, egy kilót már 3-4 lejért is megvehetünk, a zöldhagyma kötése pedig szintén egy lejre jött le.

Megjelent az eper is, egyelőre 12 lej egy kiló belőle. A spenót kilóját már hat lejért is kínálják, s láttunk rebarbarát is – három lejért jó nagy, érett szárakat lehetett kapni, s nem is egyet.

Egyre kevesebb lesz az alma, mármint az igazi, házi: úgy néz ki, hogy a gazdák kezdenek kifogyni belőle, de áruházi, messze vidékről idehozott almából bőséges a kínálat. Azokban kukac nem jár, nem fejtjük ki, hogy miért. Van körte is, ez sem őszi sajnos.

Hátul a virágosok közé a szalmakalapárusok is bekeveredtek, legelöl seprűt és cipőt árulnak. Feltűnik egy-egy olyan árus is, aki láncfűrész-alkatrészt próbál rádsózni, még akkaor is, ha látszik rajtad, hogy életedben nem járt „druzsba" a kezedben. Lehet venni pálinkafőző üstöt is, rézből.