Tényleg sok a vitamin a piacon, a ragyogó napsütés átmelegíti az ember csontjait, a sok színes zöldség és virág látványa felér egy terápiás alkalommal. A zakuszka hozzávalói viszik a prímet, szezonja van a borszőlőnek és már az eltenni való káposzta is megjelent.

Gyönyörű árvácskákat, cserepes krizantémokat árulnak, újból kaphatóak a tavaszi primőr zöldségek, a hónapos retek, a saláta és a spenót. Eltűntek az erdei gyümölcsárusok, pontosabban az árujuk változott, most tormalabirintuson kell keresztül jutnunk, ha vásárolni akarunk.

A máréfalvi néni konyhája mellett termett ez az óriási dió, de ma már ne keressék, mind elfogyott. A másik is vékonyhéjú, finom, de azt nem vették úgy – kacag. Közel hozzá egy aranyos bácsi szép nagy retkeket kínál, nem fás, friss – biztat, hogy kóstoljam meg, milyen finom.

Sárga, csíkos és zümmög. Mi az?

Hát a szőlő. A piac végében román borszőlőárusokkal elegyedem beszélgetésbe. Vranceából jöttek, állítják, bár táblácskájukon Ilfov szerepel. Rizling, Fetească, Cabernet, Merlot, Aligote szőlőket árulnak 2,2-2,5 lejért kilóját. Alkuszunk is, ha többet vesznek – mondják nevetve.

Jöjjenek minél hamarabb vásárolni, akik bort akarnak készíteni – tanácsolják –, mert kevés lett az idén a szőlő. Rossz volt az időjárás, nem lett nagy a termés, fele se lett, mint a tavaly. De ami lett, az sokkal édesebb – kínálják a portékájukat.

Nem nagy szőlővásárlók az udvarhelyiek, olyan 100-200 kilogrammokat szoktak venni egyszerre, de jóravaló emberek, mondja a két szőlőárus, akik 15 éve visszajárnak az udvarhelyi piacra. Feltétlenül írjam meg, hogy nem csalnak a mérleggel, a piactól bérelik azt – kérnek. Küldetés teljesítve.

Piros, szúr és finom?

A nyárádmenti zöldségesek és a kibédi hagyma közt őgyelegve Sándor Rozáliánál kötök ki. Sokan szeretik a hecserli ízt, vagy, ahogy nagymamám mondja, heccsömpeccset. Nézzük csak meg, kitől veszik ma a lekvárnak valót.

Rozália két literes újrahasznosított pillepalackokban árulja a hecserli levet. Tizenkét lejbe kerül egy palackkal. Többen érdeklődnek, kevesen vásárolnak. Az én feleségem a múlt héten hét lejbe vette literét – tájékoztat egy bácsi.

„Ahhoz véve, hogy mennyi munka van vele, nem szöknek neki" – mondja Rozália, amikor a vásárlóerőről érdeklődőm. Családjával Farcád környékén gyűjtötték be a csipkebogyót, és együtt is dolgozták fel, hogy ma a piacon árusítsák.

Egy teljes napot felvesz csak a begyűjtött gyümölcs feldolgozása, nem beszélve arról, hogy a szedésnél tönkremegy az ember keze. Nem is látom a tüskét, csak érzem, hogy szúr a kezem. Fájdalomcsillapítónak forró vizet használok, belemártom, s kicsit lecsillapodik – ecseteli a hecserliszedés gyötrelmeit a 67 éves néni.

Nekik nyugdíj, nekünk palacsinta

Nem lehet sokat kényeskedni, betegeskedni, mert elő kell készíteni a levet. Megpucoljuk a bajuszkájától, azután megfőzzük a gyümölcsöt, leőröljük, szitán átpasszírozzuk, majd sűrű gézen kicsavarjuk – sorolja a folyamatokat Rozália.

Egy teljes napba beletelik, amíg a család legyártja a félkész terméket. „De muszáj dolgozzunk az életünkért, mert kicsi a nyugdíj. Ha nem csurran cseppen. A férjemmel mind a ketten nyugdíjasok vagyunk, a leányunk is betegnyugdíjas, velünk lakik az unokával. Azzal a havi 350 lejjel nem fut messzire, muszáj besegítsen ő is – magyarázza a néni, hogy miért járnak keddenként, hol zöldséggel, hogy hecserlilével a piacra.

Egy palacknyi léből 4-5 kisebb befőttes üvegnyi dzsemet főzhetünk, körülbelül egy fél kiló cukor jár literéhez, de lehet kevesebbet, többet is tenni ízlés szerint – tanácsolja Rozália. Ha a piacon járnak, s szeretik a hecserli ízes palacsintát, ne hagyják ki Sándor Rozália asztalkáját.