Kedden délelőtt több mint másfélezer udvarhelyi karikázott ki a Szejkefürdőre majálisozni – mire ezek a sorok megjelennek, néhányan elkezdenek befele, illetve visszafele a városba biciklizni. De vajon milyen úton?

Az rendben van, hogy a város végétől a Szejkéig aszfaltozott út vezet, de az már nem annyira, hogy a lejárója (a Szejkefürdő bejáratával szemben) még mindig nincsen megfelelően elkészítve. Ha a város irányába biciklizünk, valóban kifogásolhatatlan állapotban van az egész, de amikor az országútra akarunk áthajtani, az a fránya átmeneti éles tört kő bizony megnehezíti a dolgunkat. Lehet rajta szökdécselni ide-oda, de oda kell figyelni. Szombatfalvára beérve, a Tamási Áron utcában már kezdődnek a bajok.

Ami rögtön szembetűnhet, az az, hogy a néhány nappal ezelőtti eső sara a lótrágyával összevegyülve elég sok helyen áll a bicikliúton. És azt, hogy ez történetesen egy bicikliút, természetesen csak a kikopott sárga festék jelzi, más semmi.

Továbbmenve találunk egy tipikus udvarhelyi gödröt – ez azt jelenti, hogy fel kellett törni az aszfaltot, később visszatömték és aszfalt nem lévén, kaviccsal rakták tele azt. A biciklik (no meg az autók) pedig elkezdték kijárni a törmeléket a gödörből.

Az aknatetők, vízlefolyók szintén „színesítik" a Szejkéről hazabicikliző kerekes útját. Megrázódik picit a miccs és a sör a gyomorban, ha ráhajt az ember, de – igaz, ami igaz – ki is lehet kerülni. Sőt, ajánlott. Biztosan könnyebb, mint megjavíttatni.

A biciklutat nem mossák reggelente, nem is seprik, vagy ha igen, akkor azt nem szakszerűen teszik – ugyanis lépten-nyomon azt kell éreznünk, hogy a sártól, kosztól egyenetlen, rázós, valamint, hogy több kavics is kerül rá bizonyos helyeken.

Az is jól látható, hogy a mellékutcákból kijövő gépkocsik rengeteg sárt hordanak fel rá. Bevett szokás pl. az áruszállítók részéről, hogy esős, sáros időben a zöldövezetre parkolnak, onnan a sárt pedig gyakorlatilag áttelepítik az úttestre. Nem beszélve arról, hogy a zöldövezetet is tönkreteszik. Errefelé pedig nem szokás tilos parkolásért büntetni.

A városközpont felé közeledve ezek a „javíthatatlan" hibák egymást követik, majd – szerencsére – körülbelül a színház előtt véget érnek, onnan már nincs gond. Vagy onnan kezdődően már más gondok vannak – pl. az, hogy a körforgalomban rádnyomulnak (ugye, ők autóval vannak), vagy a Városháza téren, a Kossuthba egyszerűen bekanyarodnak eléd. Pedig ott is bicikliút van. Jó, ha vigyázol.

De „jól van ez nekünk". Mint A tanú című filmben a magyar naranccsá átvedlett citrom: kicsi, sárga, savanyú, de a miénk...